Hónap: 2018 január

Reggel a szokásosnál hamarabb sikerült tábort bontani. Így fejlámpám fényénél, fél7-kor már úton voltam Tapolca felé. Az utam a régi laktanyák előtt vitt el. Anno én is itt voltam alap kiképzésen. Láttam a laktanya épületet,az egykori körletünk ablakát is…szomorú látvány, hogy így le van pusztulva az egész. Eszembe jutott néhány jó sztori, néhány rég nem látott katonatárs..kuncogtam magamban jókat. Eszembe jutott (a személyiségi jogok miatt torzított névvel megjelölt) Törökkuki őrm. akinek nem voltam valami szimpi, mert benn ragasztott párszor hétvégére. Leköpni sem mertem volna, mert a 40kg-os, 160cm-es láthatóan alkohol beteg testét keresztül ütötte volna a köpet…😀
Tapolcára beérve megkerestem a bélyegző helyet, majd bélyegzés után egy kólát kérve a pultos hölgytől engedélyt kértem a telefonom töltésére, amit meg is engedett. Így kicsit hosszabbra nyúlt a bélyegzés és pihenő, de cserébe tudtam fotózni a telefonnal nap közben. A vidék csodálatos, a Szent György hegyi bazaltorgonák lenyűgözőek, a Badacsony hegy szintén. Igaz a Bujdosók lépcsője erősen próbára tett a nagy pakkal, de a kilátás mindenért kárpótolt, miután levegőhöz jutottam. Ez is egy túlhúzott nap lett, mivel nehéz volt jó táborhelynek valót találni. Vagy be van építve-szőlőtelepítve minden, vagy meredek. Végül este 6 után fejlámpával baktatva a térképen a Gulács hegyen a kék útvonalába eső lejtőpihenőt jelöltem ki célnak és be is váltotta a reményeket! Csak marha messze volt, jól ki is döglöttem mire elértem. Tüzet nem raktam, bőséges hideg vacsora volt, utána ájulás szerű alvás.

Kipihenve, bár nem tökéletes lábbal vágtam neki a következő szakasznak. Kevesebb aszfalt és nekem nagyon tetsző helyek következtek: mély völgyek, meredek hegyoldalak, fenyvesek. Egy darabon. Több, hosszabb pihenőt tartottam a bokám miatt, pihenőknél Anna utasítása szerint cserélgetve a talpbetéteket, hogy szokja a lábam, kimozgatva, masszírozva a duzzadt részt. Lassabban haladtam, de így sem rosszul. Délelőtt az erdőben találkoztam egy terep futóval, akivel váltottunk pár szót. Honnan hová, stb. Jó volt beszélni vele, hasonló vízen evezünk csak más stílusban! Neki is az volt az egyik mondata: az erdő csodálatos, ki kell jönni! Kitartást kívánva elköszöntünk egymástól. Egy helyen kiszúrtam rengeteg kidőlt nyírfát, így nagyarányú kéreg gyűjtésbe kezdtem. pont jó állapotúak voltak, kissé korhadó faanyag, amiről szép nagy összefüggő darabokban vált le csak a kéreg rész. A talpbetét visszazárható nejlonját fogtam be a kérgek tárolására (milyen jó és okos dolog az újrahasznosítás).
Út közben láttam az alábbi fotón szereplő zárt magaslest, pont az út közepén. A lábán a kék sáv jelzéssel. Hangosan gratuláltam a kihelyezőjének…
Délután egy bácsikával beszélgettem pár szót. Ő is nagy természetbarát, ajánlott is egy szép kilátóhelyet, amit a kék érint is: Kő orra Vállus után Lesenceistvánd előtt. Ő is minden jót kívánt. Ezt általánosan észrevettem, ha az ember nyitott, hangosan és mosolyogva köszön, szívesen szóba àllnak vele egy pár mondat erejéig, vagy adnak vizet, stb. Esetemben szerintem az is hozzájárul, hogy az öltözékem és felszerelésem miatt nem tudnak azonnal hová tenni, ezért kíváncsiak is az emberek. Se nem erdész, se nem vadász, sem katona, se nem normális…😀
Az éjszakát Tapolca előtt, az országút mellett egy kis erdősávban töltöttem. Tüzet nem gyújtottam, hogy ne hívjam fel magamra a figyelmet fölöslegesen. Hideget ettem, nagynéném csomagolt bőséggel ellátmányt!

Pihenőnap. Tegnap este némi pálinka, nagyszerű és kiadós vacsora, forróvizes kád után visszatért minden életerőm. Nagynéném megvizsgálta a lábam és adott gyógynövényes tinktúrát+krémet rá. Egész nap pihentettem, valamint délelőtt gyógytornász barátom tanácsára, akivel azonnal konzultációba kezdtünk a bokámat illetőleg, beszereztem egy lábboltozat emelő talpbetétet is a bakancsba. (Köszi a tanácsokat, Anna! Hasznosnak bizonyultak!) Természetesen ismét bőséges ebéd, vacsora és gyógypálinka is elfogyasztásra került. Nagybátyámék kitűnően gondoskodtak rólam, nem lehetek elég hálás ezért. Egyébiránt Zoli nagybátyám szarufaragó népi iparművész, aki elnyerte a népművészet mestere címet is! Gizike néném szintén népművész, fantasztikus csuhé babákat készít, valamint tojás írással is foglalatoskodik!
Még egy dolgot kellett elrendezzek: kiválogatásra kerültek a nem használt holmik súlycsökkentés céljából. 2,7kg-mal lett könnyebb a zsákom, ami nem kevés!

Hajnalban gyönyörű, telihold fényes erdőben reggeliztem. Utána az első hajnali fénynél indulás tovább. Ilyenkor mindig világítok a fejlámpámmal, akkor is, ha már látok, a baleset elkerülése miatt. Legjobb, ha villogó üzemmódba kapcsolom, sokkal feltűnőbb úgy. Nagyon tetszik ez a vidék, már amikor nem aszfalton megyek. Zalaszántó előtt megnéztem a béke Sztupát. Menet közben több Kék Kör ismertető táblát is láttam. Az egyiket le is fényképeztem, ami szemléletesen mutatja a túra szintkülönbségeit. Gondoltam, időnként majd előveszem, ha csüggedek, hogy lássam, még milyen borzalmakon kell keresztülmenjek és hogy most azért nem is olyan rossz.  Délutánra megint beborult és természetesen elkezdett esni, úgy rendesen. Gondoltam, bedugom a fülem zenével (az eső+aszfalt+nagyon sok van még a célig probléma kezelésre hatékony módszer) mikor konstatáltam, hogy valahol elhagytam a headset-em. Bosszúság, semmimet nem szoktam elhagyni, aztán pont most pont ezt…Jól meghúztam ezt a napot, ugyanis Keszthelyen nagybátyámék vártak szállással, vacsorával, forró zuhannyal. Este, sötétben, nagyon elcsigázva elázva érkeztem meg. A nagyobb napi táv, a bokasüllyedésem és a rengeteg aszfalt együttesen kicsit kikészítette a jobb bokámat- be is dagadt.

Kedves mindenki! Nem mindig tudok fotókat feltőlteni a beszámolóhoz, ezért így külön rakosgatok fel, ha van elég térerő. 
Az első fotó: ötletes sorompó Sümeg előtt, hogy ne kelljen bemutatnom egy felemás korlát gyakorlatot a nagy zsákkal. 😀 
Harmadik fotó: Sümeg után ilyen úri helyen táboroztam: volt asztalom meg padom, Tátika romvára alatt.
Szokásos esti kandallóm…

Természetesen reggel is esett. Megettem a tegnap este főtt hideg csokis zabkását (ami sokkal jobban ízlett hidegen). Majd tábort bontottam. Az eső ladsan elállt. Vizem erősen fogytán. Kisvásárhelyen próbáltam kérni, de nem jőtt elő senki a házakból. Sümegig aszfalt…A sümegi àllomáson bélyegzés, majd szóba elegyedtem az egyik vasutassal, aki hozott nekem egy flakon ásványvizet, mondván inkább azt igyam, mint a csapvizet! Innen is hálás köszönetem neki! Egyből eltüntettem a fél palack vizet. Eztán betértem egy boltba, ahol ismét beigazolódott az „éhesen ne vásárolj” elmélet…😀 közel 5000Ft értékben vettem élelmet, melynek egy részét a bolt mellett található kis padra leülve azonnal elfogyasztottam. Elővettem a késem, és parádés kis szendókat rittyentettem az ölemben. Az arra járó nénikék mosolyogtak és jó étvágyat kívántak. Hát abban nem volt hiba! 😀
Az ebédtől jól lakottan más színű lett a világ, még a nap is kisütött egy fél órára! De megint csak aszfalt,-aszfalt..még az erdészeti utakon is. Ekkor gondolkodtam el rajta, hogy az OKT tulajdon képpen (legalábbis ezeken a részeken) nem mást jelent, mint Országúti Kék Túra…A nap végére azért jutott egy kis erdei út is! Az éjszakát csodálatos telihold fénynél Tátika várának romjai alatt, kulturált környezetben töltöttem. Voltak padok és asztalok! Nem kucorogva kellett vacsoráznom! Apró örömök! Az éjszaka végre hidegre fordult, fagyott is!

Az új év első napja nem igazán volt szép. Reggel ugyan szépen kisütött a nap, de utána beborult. A szajki tavaknál készítettem pár felvételt a kamerával, de a telefonnal nem fotóztam kímélendő az akksit. Mivel elseje van, nincs nyitva semmi. Kajám fogytán, bár főzni való még van. Nap közben így maradtak a magvak-aszalt gyümölcsök-szőlőcukor-csoki. Az eső is jobban rákezdett, a nyiladékok is hosszúak és egyhangúak voltak, így a túra során először bedugtam a fülembe a zenét és „robotpilótára kapcsoltam” csak daráltam a kilométereket. Estére Ötvös után a Dergecsi erdőben vertem tanyát. A közelben találtam lábon száradt vékonyabb akácot, amiből viszonylag könnyű volt jó tüzet rakni az egész napi eső ellenére is. (Milyen jó, hogy a szajki tavaknál kiszúrtam a nyírfákat és elég kérget gyűjtöttem!) Mire kész lett a menedék, már rotyogott az eddigi legbizarabb levesem: zacsis tyúkhúsleves+rizs maradék+bulgur maradék+csokis zabkása+kolbász. Meglepő módon nagyon finom volt(vagy csak én voltam elég éhes). Vacsora után még megfőztem a másnapi reggelire való zabkását, aztán a tüzem fényénél álomba merültem.

Reggel az első pecsét Gércén került az igazoló füzetbe 1 órás kutyagolás után. Aztán végeláthatatlan erdészeti aszfaltos üzemi utakon baktattam, aminek a monotonitását az erdő látványa sem tudta megtörni. A rózsáskerti erdészháznál csináltam pár fotót, majd újévi jókívánságokat küldtem. Nem nagyon fotóztam akksi kímélés miatt ma sem. Estére Hosszúpereszteg előtt egy dombtetőn ütöttem tábort. Találtam elegendő tűzifát, így meg tudtam főzni a szokásos levesem, ám ma megvadítottam 4 virslivel, hiszen szilveszter este van! Vacsora után gyönyörködtem a hold sejtelmes fényében úszó erdőben. Istenem, fiatal vadász koromban mennyit bolyongtam ilyenkor erdőn-mezőn! Lánccal sem lehetett volna lekötni…szép emlékeket idézett. Aztán kandallóm tüzét nézve elnyomott az álom. Tudtam mikor van éjfél, mert „az ellenséges tüzérség lőni kezdte a környező falvakat”-beindult a petárdázás-rakétázás.