A kéktúra: 24 nap

Reggel korán keltem, gyorsan összekészülődtem, mire az első kutyasétáltató jött, már menetben voltam. Hangosan köszöntünk egymásnak és jó vándorlást kívánt. Az első ember eddig, aki egyből tudott hová tenni! Mivel a város mellett haladt a jelzés, ezért minden út letaposva, jegesre fagyva. Vagy kétszer jól meg is csúsztam. Eljött a pillanat, hogy feltegyem a bakancsomra a csúszásgátlót, amit eddig cipeltem a zsákomban. Nagyszerű találmány, egy „mini hágóvas” ami tökéletesen működik. Ahol mások aprókat lépve, mindenbe kapaszkodva óvatoskodtak, ott én határozott léptekkel a szokott tempómban haladtam! Megérte megvenni és cipelni idáig!
A mai szakaszból nagyon tetszett a Remete szurdok a Remete barlanggal…talán nem véletlen. A Hármashatárhegyi panoráma is csodálatos volt, szép tiszta időben messzire el lehetett látni minden irányba! A mai szakaszom a Rozália téglagyárig tartott. Ide jött értem Robi, aki párjával, Krisztivel látott vendégül ma estére. Előző nap kértem tőlük segítséget, hogy itt a város körül hogy tudnék ügyesen táborozni, hogy ne nézzenek „jómódú hajléktalannak”. Erre egyből felajánlották, hogy aludjak náluk, amit örömmel el is fogadtam. Kriszti és Robi együtt teljesítették az OKT-t, és rengeteg hasznos tanácsot tudtak, tudnak adni. Pazar vacsorával fogadtak és közben-utána mentek az ő történeteik a „Kékről” és persze most már az enyémek is. Nagyon jól éreztem magam! Természetesen egy kis gyógy pálinka sem maradhatott el! 
Kriszti idén tavasszal indul egyedi bőr kollekciójával, amiben lesznek táskák, pénztárcák és mindenféle szép dolog. Már láttam pár darabot, ami most még titkos, de annyit mondhatok nagyon precízen, szépen, aprólékosan elkészített holmik! Fishcer Leather néven keressétek!

A kéktúra: 23. nap

Reggel csak lefelé kellett mennem Dorogra. Akkor jutott eszembe, hogy a tegnapi napért pontlevonás jár, mert a Gete előtt nem vásároltam be alaposan…
Dorogon lefotóztam azt a vendéglátó ipari egységet, ahol a Kinizsi százasok alkalmával mindig megittunk egy sört. Most erre sem időm, sem kedvem nem volt.
Dorog után eleredt az eső…már épp hiányoltam. Esett egészen délig. Míg ebédeltem, alábbhagyott egy kicsit, de utána megint csak rákezdett. Kapucni nyíláson keresztül láttam a mai szakaszt. Eléggé elcsüggesztett az eső, mindenem vizes volt. A Kutya hegyet már lámpám fényében másztam meg, de legalább nem esett már az eső. Fent még hó mindenütt. Ezután még felmentem a Nagyszénásra, és olyan panoráma tárult elém, hogy elfeledtem az egész napi kínlódást. Önkéntelenül is felkiáltottam: ezért megérte! Fent hó, sötét és erős szél, körben Budapest és a környező települések fényei. Teljesen lenyűgözött így ez az egész. Csináltam néhány fotót, video snittet, majd észrevettem, hogy megfagyott az anorákom. Hirtelen köd ereszkedett le, kb 5 m lett a látótávolság, így a hóban a saját nyomaimat keresve próbáltam visszajutni az ösvényre. Végül sikerült vissza találnom, majd lejutnom Zsíroshegyre. A menedékem a házak közelében állítottam fel. Gyorsan kis tüzet raktam, megfőztem a levesem, míg főtt megtisztálkodtam, majd megettem a vacsorát. Nem kellett ringatni az elalváshoz…