A kéktúra: 7. nap

Hajnalban gyönyörű, telihold fényes erdőben reggeliztem. Utána az első hajnali fénynél indulás tovább. Ilyenkor mindig világítok a fejlámpámmal, akkor is, ha már látok, a baleset elkerülése miatt. Legjobb, ha villogó üzemmódba kapcsolom, sokkal feltűnőbb úgy. Nagyon tetszik ez a vidék, már amikor nem aszfalton megyek. Zalaszántó előtt megnéztem a béke Sztupát. Menet közben több Kék Kör ismertető táblát is láttam. Az egyiket le is fényképeztem, ami szemléletesen mutatja a túra szintkülönbségeit. Gondoltam, időnként majd előveszem, ha csüggedek, hogy lássam, még milyen borzalmakon kell keresztülmenjek és hogy most azért nem is olyan rossz.  Délutánra megint beborult és természetesen elkezdett esni, úgy rendesen. Gondoltam, bedugom a fülem zenével (az eső+aszfalt+nagyon sok van még a célig probléma kezelésre hatékony módszer) mikor konstatáltam, hogy valahol elhagytam a headset-em. Bosszúság, semmimet nem szoktam elhagyni, aztán pont most pont ezt…Jól meghúztam ezt a napot, ugyanis Keszthelyen nagybátyámék vártak szállással, vacsorával, forró zuhannyal. Este, sötétben, nagyon elcsigázva elázva érkeztem meg. A nagyobb napi táv, a bokasüllyedésem és a rengeteg aszfalt együttesen kicsit kikészítette a jobb bokámat- be is dagadt.

%d bloggers like this: