Hivatalossá vált a Kéktúra teljesítésem!

A tegnapi napon hivatalossá is vált a Kéktúra teljesítésem! Nagyszerű érzés volt újra kezembe venni a kis igazoló füzetem, amely 48 napig a “bibliám” volt. Ezzel keltem, ezzel feküdtem. Bevallom elérzékenyültem, ahogy belelapoztam. Pecsétek, helységnevek, rengeteg emlék, élmény…
Kék, KÖSZÖNÖM!

Télen a Kéken: Útjelzők

Az út során elég sok téves, hibás, útjelző táblával találkoztam. Külön tanulmányt érdemelne. A vége felé már fotóztam is őket (sajnálom, hogy nem az elejétől). Az MTSz-hez számtalan bejelentés érkezett, érkezik erről. Rajta is vannak a probléma kezelésén, de mint mindenhez ehhez is idő kell. Eközben lelkes túrázók a maguk módján próbálják orvosolni a kérdést.
A rossz irányba mutató táblákon vagy megjelölik a helyes irányt filctollal, vagy nemes egyszerűséggel leszedik és a helyes irányba fordítva leteszik a földre.
Vagy ráírják a véleményüket…
Néhány fotót megosztok a “bakigyűjteményből”.

A kéktúra: Köszönet!

És, hogy kiknek köszönök mindent?
Legelsőnek Borsókámnak! Ha Ő nem ilyen kemény csaj, ez az egész nem is igen jöhetett volna létre. Beleegyezett, támogatott végig, otthon helytállt, miközben én “önmegvalósítottam”, és, ha úgy fordult, még a lelket is öntötte belém! 
Anyukámnak, hogy naponta csak 2X hívott, aztán kapcsolt, és hagyta, hogy én jelentkezzem, amikor idejét látom!  
Munkahelyemnek, a Trófea Kft-nek. Julika néninek és Mártinak! Hatalmas köszönet a rugalmas hozzáállásért! Kollégáimnak: Zsuzsának, Barbinak és Lacinak, hogy állták a sarat, amíg én tapostam.. 
Krisztinek a “Kék angyalnak” és párjának Robinak! A tanácsokat is, a szállást is, és nagyon-nagyon sok mindent!
Morrisnak a haza fuvart, a beszámolóim megosztását az “alaptábor”-ban, a beszélgetést a riportot, a szuper fotókat (nagyon elkaptad a pillanatokat!) meg mindent!
Tarrzan barátomnak a rendszeres érdeklődését, a weboldalam frissítését, az események követését!
Zoli nagybátyámnak és Gizike nénémnek. A krém szuper volt, talán az segítette a bokámat végig “egyben” tartani!
Helga barátnőmnek a szállást, a pazar ételeket, a szuper pihenő napot és a 10 évnyi barátságot!
Rosennek és Máténak a nem túl optimális időjárás ellenére a 2 napot! De jókat röhögtünk! Erőt adott, köszi srácok!
Öcskösnek, Nikinek és Félixnek a szállást a beszélgetést és természetesen a jelentős mennyiségű folyékony “B” vitamint! Meg sok-sok mindent!
Ákosnak és családjának a szállást, a pihenőnapot, a hatékony és kíméletlen felső légúti fertőzés elhárítást  A gerecsei “kíséretet”, és még sok dolgot, régről is!
Ádámnak a pilisi kíséretet, a távfelező “ünnepségen” a részvételt!  
Ősagárdi önkormányzatnak a szállást, a gondnok néninek a jóságát, hogy kimosta a gönceimet!
Nógrádsipeken a kocsmárosnak a nagyszerű tippet az éjszakázóhelyről! 
Az Ágasvári turistaháznak, Beának és Jánosnak a nagyszerű vacsorát, reggelit, a szállást, és a beszélgetést! Nagyon jól éreztem magam!
NLG Laci barátomnak a kalauzolást a Bükkben. Meg a wok-os cuccot!  Meg a beszélgetést, bár leginkább én beszéltem, ha nem felfelé másztunk!   (Laci kegyetlen, mert ő felfelé menet beszélt…akkor hagytam szóhoz jutni, mert a fülemen is levegőt vettem)
Az Aranykehely fogadónak, Lenci néninek, a lányoknak a kedvességet, jóságot, a finom ételeket a jó pihenőnapot. És a jeget a bokámra!
Az Aggteleki barlang látogató központban a hölgyek jóságát, hogy melegedhettem kicsit, és hogy rábeszéltek a jósvafői szállásra.
Árpinak és Gábornak a meglepetés vacsorát, a vadászházi elszállásolást, az egész “időutazást”! Nagyon fontos volt ez számomra!
Sysy barátomnak és párjának Erikának a…mindent! Nem is lehet egy-két szóban összefoglelni!
Tamásnak és Editnek a Koronás vad vendégházban a vacsorát, a beszélgetést, másnap a reggelit, és még sok sok mindent, évekre visszamenőleg!
Tibinek a szörpöt, a kolbászt és szalonnát, a beszélgetést, és neki is sok sok mindent, kölökkoromtól kezdve!
Juhász Ákos barátomnak a megosztásokat az ő oldalaikon, az időnként küldött “élsz még? vagy mi van?” üzenetekért! 
Mindannyiótoknak köszönöm a BARÁTSÁGOT, amire ismét megerősítő pecsét került! Hálás vagyok nektek, értetek!
Köszönöm szépen azoknak az önkénteseknek, akik karban és életben tartják a KÉKet! Hatalmas munka, és nagyon sok embernek életre szóló élményt ad!
És köszönöm mindenkinek aki követte az eseményeket, a jó szókat, a pozitív energiákat! A hozzászólásokat, a biztatásokat az üzeneteket! Nagyon sokat tud ám jelenteni az ilyen! 
Végezetül köszönöm azoknak is, akik nem annyira örültek ennek, illetve nem feltétlen szerették volna, hogy sikerüljön! Volt, hogy az adta meg a szükséges plusz erőt a végső tartalékokból, hogy arra gondoltam: megcsinálom csakazértis! Aztán fogak összeszorít és menet tovább, bármi történjék is! 
Szóval: KÖSZÖNÖM SZÉPEN MINDENKINEK!

A kéktúra: 48+1 nap

Az első nap itthon. Kicsit fura volt. Ismét a saját ágyamban aludni, a “megszokott” környezetben. Reggel csak fél hétkor kellett volna kelni…de nem úgy van az, nem lehet egyből átállni. Sváb beütésemnek köszönhetően a biológiai órám németes precizitással jelezte, hogy bár még messze van a beállított ébresztési idő, nincs tovább alvás, mert ilyenkor szoktunk kelni és csak perceim vannak, hogy elhagyjam az ágyat a lakás legkisebb helyisége felé. Így viszont tudtam kelteni a gyerekeket. Milyen jó is ez, hogy hiányzott! Reggel együtt mentünk iskolába. Én vezettem. Hát, ez is fura, így 50 nap után. Még jó, hogy közel a suli. Onnan viszont Orsi ment tovább dolgozni autóval, én pedig gyalog haza. Milyen könnyű így, zsák nélkül! Mire pont bemelegednék, már itthon is vagyok. Fura. Olyan kicsit szűk…még vinnének a lábaim, estig. 
Aztán telefonálás kezdődik, nagyjából egész délutánig. Sorban hívok mindenkit, aki segített. Megköszönni! Mert igenis nagyon sokat jelent! És nekik is, mert mindenki örült, hogy bejelentkeztem, jeleztem. Bizony nélkülük nehezebb lett volna!
Aztán felszerelés karbantartás, rendezgetés. Ponyvák kiteregetése, hogy száradjanak. A vegyvédelmi eljárás alá eső szintű szennyesem kimosása, teregetése. Hálózsákom kimosása. A kimosott anorákom újra impregnálása. Késem megélezése, baltám élezése, olajozása, bőr tokok átkenése. Bakancsom szárítgatása, de az csak óvatosan, nehogy kirepedezzen a bőr a hirtelen száradástól. Csajka elsikálása..ráfért már. Maradék tartós kaják rendezése, elpakolása. Megannyi jól ismert, apró teendő, ami segít egy kicsit levezetni a túrát. És elmékezni is. 
Aztán mérlegre állás…áll leesik, majdnem 14kg fogyás. Sejtettem, hogy sok lesz, de erre nem számítottam!
Délután ismét a gyerekekért a suliba. Ma van Gelcsókám születésnapja! Megünnepeltük azt is becsülettel! 
Lassan “vissza a civilizációba”. 
És mennyi minden másabb: értékeli az ember a csapból folyó melegvizet kézmosáshoz (kézmosás, érted, kézmosás bármikor!), az asztalnál ülve elfogyasztott meleg ebédet, egy szál pólóban ülve…a gyerekek csivitelését, mert mindent el kell mesélni ám, ami ez alatt az idő alatt történt. És Borsókám szemébe nézni, mosolyogva. Kerekedő pocakját megsimogatni.
Megérkeztem….igen. Itthon vagyok.