Természetesen reggel is esett. Megettem a tegnap este főtt hideg csokis zabkását (ami sokkal jobban ízlett hidegen). Majd tábort bontottam. Az eső ladsan elállt. Vizem erősen fogytán. Kisvásárhelyen próbáltam kérni, de nem jőtt elő senki a házakból. Sümegig aszfalt…A sümegi àllomáson bélyegzés, majd szóba elegyedtem az egyik vasutassal, aki hozott nekem egy flakon ásványvizet, mondván inkább azt igyam, mint a csapvizet! Innen is hálás köszönetem neki! Egyből eltüntettem a fél palack vizet. Eztán betértem egy boltba, ahol ismét beigazolódott az „éhesen ne vásárolj” elmélet…
közel 5000Ft értékben vettem élelmet, melynek egy részét a bolt mellett található kis padra leülve azonnal elfogyasztottam. Elővettem a késem, és parádés kis szendókat rittyentettem az ölemben. Az arra járó nénikék mosolyogtak és jó étvágyat kívántak. Hát abban nem volt hiba!
Az ebédtől jól lakottan más színű lett a világ, még a nap is kisütött egy fél órára! De megint csak aszfalt,-aszfalt..még az erdészeti utakon is. Ekkor gondolkodtam el rajta, hogy az OKT tulajdon képpen (legalábbis ezeken a részeken) nem mást jelent, mint Országúti Kék Túra…A nap végére azért jutott egy kis erdei út is! Az éjszakát csodálatos telihold fénynél Tátika várának romjai alatt, kulturált környezetben töltöttem. Voltak padok és asztalok! Nem kucorogva kellett vacsoráznom! Apró örömök! Az éjszaka végre hidegre fordult, fagyott is!
