A kéktúra: 17. nap

Reggel mikor ébredtünk még mindig esett az az alattomos fajta, apró szemű, áztató eső. Ki is tartott majdnem egész nap. Délután átváltott havas esőbe. Ennek megfelelően a kedélyállapotunk sem volt felhőtlen. Azért tudtunk nevetni egy egy jó poénon, de nem annyit mint tegnap. A mai szakaszból számomra a legszebb rész a Bakonykúti előtt található fenyves-vadregényes gerincen vezető ösvény volt. Nem bírtam betelni a látvánnyal. Itt meg is álltunk egy rövidebb pihenőre, közben gyönyörködhettünk a mély szurdokvölgy túloldalán látható sziklákban. Külön nehézség volt, hogy sehol nem találtunk nyitva semmilyen helyet, ahol egy kicsit megmelegedhettünk volna napközben. Az ebédet is egy zártabb buszmegállóban fogyasztottuk el, legalább a szél nem ért minket és le tudtunk ülni egy kicsit. A fehérvárcsurgói víztározó meglepett a méretével (nem láttam még eddig). Azon az oldalon, ahol bejöttünk a sziklán vezető út is tetszett. Estére Fehérvárcsurgó után egy fedett pihenőben táboroztunk le. Ma 33 km-t tettünk meg. Jól meghúztuk ismét. Gyors kipakolás, meleg vacsora és hamar nyugovóra térés….