Reggel csak lefelé kellett mennem Dorogra. Akkor jutott eszembe, hogy a tegnapi napért pontlevonás jár, mert a Gete előtt nem vásároltam be alaposan…
Dorogon lefotóztam azt a vendéglátó ipari egységet, ahol a Kinizsi százasok alkalmával mindig megittunk egy sört. Most erre sem időm, sem kedvem nem volt.
Dorog után eleredt az eső…már épp hiányoltam. Esett egészen délig. Míg ebédeltem, alábbhagyott egy kicsit, de utána megint csak rákezdett. Kapucni nyíláson keresztül láttam a mai szakaszt. Eléggé elcsüggesztett az eső, mindenem vizes volt. A Kutya hegyet már lámpám fényében másztam meg, de legalább nem esett már az eső. Fent még hó mindenütt. Ezután még felmentem a Nagyszénásra, és olyan panoráma tárult elém, hogy elfeledtem az egész napi kínlódást. Önkéntelenül is felkiáltottam: ezért megérte! Fent hó, sötét és erős szél, körben Budapest és a környező települések fényei. Teljesen lenyűgözött így ez az egész. Csináltam néhány fotót, video snittet, majd észrevettem, hogy megfagyott az anorákom. Hirtelen köd ereszkedett le, kb 5 m lett a látótávolság, így a hóban a saját nyomaimat keresve próbáltam visszajutni az ösvényre. Végül sikerült vissza találnom, majd lejutnom Zsíroshegyre. A menedékem a házak közelében állítottam fel. Gyorsan kis tüzet raktam, megfőztem a levesem, míg főtt megtisztálkodtam, majd megettem a vacsorát. Nem kellett ringatni az elalváshoz…
