A kéktúra: 24 nap

Reggel korán keltem, gyorsan összekészülődtem, mire az első kutyasétáltató jött, már menetben voltam. Hangosan köszöntünk egymásnak és jó vándorlást kívánt. Az első ember eddig, aki egyből tudott hová tenni! Mivel a város mellett haladt a jelzés, ezért minden út letaposva, jegesre fagyva. Vagy kétszer jól meg is csúsztam. Eljött a pillanat, hogy feltegyem a bakancsomra a csúszásgátlót, amit eddig cipeltem a zsákomban. Nagyszerű találmány, egy „mini hágóvas” ami tökéletesen működik. Ahol mások aprókat lépve, mindenbe kapaszkodva óvatoskodtak, ott én határozott léptekkel a szokott tempómban haladtam! Megérte megvenni és cipelni idáig!
A mai szakaszból nagyon tetszett a Remete szurdok a Remete barlanggal…talán nem véletlen. A Hármashatárhegyi panoráma is csodálatos volt, szép tiszta időben messzire el lehetett látni minden irányba! A mai szakaszom a Rozália téglagyárig tartott. Ide jött értem Robi, aki párjával, Krisztivel látott vendégül ma estére. Előző nap kértem tőlük segítséget, hogy itt a város körül hogy tudnék ügyesen táborozni, hogy ne nézzenek „jómódú hajléktalannak”. Erre egyből felajánlották, hogy aludjak náluk, amit örömmel el is fogadtam. Kriszti és Robi együtt teljesítették az OKT-t, és rengeteg hasznos tanácsot tudtak, tudnak adni. Pazar vacsorával fogadtak és közben-utána mentek az ő történeteik a „Kékről” és persze most már az enyémek is. Nagyon jól éreztem magam! Természetesen egy kis gyógy pálinka sem maradhatott el! 
Kriszti idén tavasszal indul egyedi bőr kollekciójával, amiben lesznek táskák, pénztárcák és mindenféle szép dolog. Már láttam pár darabot, ami most még titkos, de annyit mondhatok nagyon precízen, szépen, aprólékosan elkészített holmik! Fishcer Leather néven keressétek!

%d bloggers like this: