Reggel nehezen keltem. Viszonylag gyorsan elkészültem, jól bereggeliztem és útnak indultam borult időben. Néha kicsit csepegett az eső. A kedvem viszont jó! Este szétszedtem a telefonom, betettem két főző tasakos rizs közé szárítandó a technikát, majd reggel összeraktam. Bekapcsoltam, elindítottam a Locust, állítottam a helymeghatározási opción és láss csodát működik újra a GPS! Nem mintha olyan sokat használtam volna, de jó a tudat, hogy szükség esetén ott van! Figyeltem az evésre és a pihenésre is, így jól haladtam. Két napja érzem, hogy nagyon húzza a zsák a vállam, alig bírom, többször kell megállnom. Na, gondoltam ez már a kimerülés stádiuma, mígnem észrevettem, hogy annyit fogytam, hogy a derék heveder lötyög rajtam! Hát itt a hiba! A kesztyűimet alá tettem, de kevésnek bizonyult. Erre kitömtem zoknival a kesztyűket, úgy tettem a derékheveder alá. Így már elég volt, hogy jól összehúzva ismét betöltse szerepét és tehermentesítse a vállaimat valamelyest! Innentől kezdve ismét „könnyebb lett” a zsák.
Szarvaskőtől Bélapátfalváig csodás az út, főleg a Szarvaskő fölötti része! Mindenképp érdemes megnéznie mindenkinek ha csak azt is! A Gilitka kápolna is szép, rendezett réten van. A Bélkő látványa is lenyűgöző! Délután 1-re értem el Bélapátfalvát, ahol csatlakozott hozzám NLG Laci barátom. Nála pihentem egy pár órát, amíg befejezte a munkáját, aztán indultunk tovább a Cserepes kői barlanghoz, már sötétben, lámpával, ahol az éjszakát töltöttük el. Befűtöttünk a vaskályhába, megfőztük rajta a vacsoránkat és ittunk egy kis Unicumot, szigorúan a gyomor zavartalan működése érdekében! Sokáig beszélgettünk, rég találkoztunk már.
