Reggel ébredés után összeszedtem magam és átmentem az étkező házba. Olyan szalonnás rántottát kaptam, hogy ihaj! Induláskor kisütött a nap (Bea szerint János rendelte nekem- és el is hiszem nekik), így jóllakva, vidáman indultam útnak. Végig a Mátra gerincen. Csodálatos ez a táj! A napsütésnek és a szélnek köszönhetően kristálytiszta lett a levegő és nagyon messzire lehet látni. Olyan kilátás volt, hogy alig haladtam, folyton megálltam és csak ámultam. Még a Tátrát is hibátlanul lehetett látni! Ez a csoda elkísért majdnem egész nap. Galyatetőtől már ismerem a szakaszt, ott is elképesztő a panoráma. Sokszor láttam már, de nem bírok vele betelni. És innen már látszik következő célpontom a Bükk is! A Kékesre olyan du. 4 körül értem fel. Parádés a sípàlya szélén felfelé caplatni a nagy zsákkal. A síelők csak nézték, ki ez a marha, aki gyalog jön fel, mikor ott megy mellette a sífelvonó. Volt, aki odaszólt: ez az igazi sport! 
Kékesen a kötelező csúcsfotó után pecsételés, majd indulás tovább, hogy meglegyen a napi táv. És itt elkövettem egy hibát. Az ösvény jegesre volt taposva. Gondolkodtam, hogy felkapjam e a csúszásgátlót…de minek, mindjárt jobb lesz…hát nem lett, mígnem az északi oldalban akkorát estem, mint az ólajtó. Az elhajított túrabotom is diszkréten tarkón vágott, mintegy figyelmeztető jelleggel. Összekapartam magam, anyáztam egy pár percig, de sajna csak magamra lehettem mérges. A karom is jól odavertem, de működik, így csak nem tört el. Ezrek után felcsatoltam a csúszásgátlót, ami nélkül valószínűleg nem jutottam volna messze. Végül a mai szakasz vége a Hármashatár erdészháznál lett az esőbeállóban, este fél hétkor. Egyébiránt csodás holdfény van! De nem sokáig élvezhetem, mert ma is kihajtottam a maximumot magamból, így hamar alvás.
