A kéktúra: 31. nap

Tegnap észrevettem, hogy nem működik a telefonomon a GPS. Valamiért (valószínűleg megint bepárásodott) nem látja a műholdakat. Kipróbáltam már mindenféle beállítást, újra is indítottam, de nem működik. Ezen aztán úgy felhúztam magam, hogy kitartott fél napig. Persze fölösleges, mert eddig sem hasznàltam (talán két alkalommal vettem elő, igazolni a gondolatomat), akkor meg minek idegeskedjem?
Kisütött a nap is, Minek köszönhetően megengedett a talaj felső része. Megkezdődhetett a nógrádi sárban csúszkálás. Maga a vidék nagyon tetszett, föleg a borókás dombok! Aki erre jár, a Szandavárba feltétlen menjen fel, fantasztikus a panoráma! Feltéve ha nincs ködös idő. Ma a napsütés miatt kicsit fátyolos volt. Nógrádsipeken a pecsételő hely zárva volt. Megállítottam egy bácsit a másik felől érdeklődve. A bácsi lelkesen beszélni kezdett, merre menjek, meg utána hogy jutok vissza a kékre..kicsit gyanús volt, hogy végig belém kapaszkodik, és az alkohol szonda 10m-,ről is bejelzett volna…de útba igazított és ezért hálás voltam. A második pecsételő helyen ajánlottak egy nagyszerű éjszakázó helyet, bivakos menedékkel, minden földi jóval. Hát ez tényleg egy csoda, de nem adhatom ki, mert a helyiek nagyon vigyázzák! A helyre felérve már ott találtam egy srácot Ricsit, aki szintén itt szándékozik éjszakázni. Sötétben értem fel, a tűz már égett. Jót beszélgettünk, főztünk, és hálát adtunk a helyieknek ezért a klassz kis pihenőért.