A kéktúra: 47. nap

Reggel Tamáséknál kezdtem. Olyan reggelit kaptam! Szalonnás rántottát, nem akármilyen módon elkészítve! És nem is akármilyen adagot! Modtam is neki: ha ezt mind megeszem, megállás nélkül megyek fel a Nagy Milicre! “Hát ez a cél, nem?!” -mondta Tamás. És igaza is volt, ez a cél!
Fura érzés volt végig menni a falun, nagy hátizsákkal, úgy, mint azok a túrázók, akiket gyerekként láttam itt végig menni. “A Kék túrázók” mondta mindig apukám…most én is az vagyok. 
Találkoztam baráttal, Tibivel, aki behívott magukhoz, és kínált szörppel (mert csak azt fogadtam el), és útravalóul adott kolbászt és szalonnát. Meg persze beszélgetés. Elhaladtam egykori házunk előtt is. Fura érzés volt megállni a kapuban, ahol már nem mehetek be. 
Nagyhutára viszonylag hamar elértem, pecsét és nyomás tovább. Kishuta és Bózsva közt is fantasztikus az út, a nagy vízmosásokkal, Bózsván a Bózsvai sziklával.
Bózsva és Füzérkomlós között a régi vasúti töltésen megálltam ebédelni. A Makkoshotykán csemege lángolt kolbászként vett kolbiról kiderült, hogy inkább lángol a számban, de nem csemege….nem szeretem a csípőst, de a kalória kell, gondoltam eszem amennyit bírok. Hát, kicsit később lett gond, mert enyhe hányingerrel meneteltem tovább. Próbáltam leküzdeni az érzést. Ment is! Füzéren a boltban kaptam kólát. Végül ez segített a helyzeten, ettem ezt-azt, majd rá a kóla, diszkrét büfi, és elmúlt minden baj. Füzéren pecsét, ahol a pecsételő helyen volt egy vicces kis találkozás-beszélgetés, ami aztán nagy lendületet és jókedvet adott a hátralévő kis útra.
Este még nekiindultam a Nagy Milicnek. A Csata réti vadászháznál megpihentem, energia keverék+csoki+kóla, és nekivágtam “csúcstámadó zsákommal” a Magy Milicnek. Lámpa fénynél, természetesen. Kapaszkodtam rendesen, a vége felé egyre sűrűbben meg-megállva, de feljutottam! Először a Kis Milicen a kilátóhoz mentem, hátha van benne bivakolásra kialakított hely. Hát nem volt. Így tovább a Magy Milicre. Odaérve vagy 35 cm hó fogadott. A padok közelében találtam egy kis helyet a menedékem felállításához. Elkotortam a havat, megcsináltam a menedéket. Kerestem tüzelőt, jó tüzet raktam, főztem, melegedtem. Vacsora után gyors tisztálkodás, majd alvás. Holnapra már csak 8,5 km maradt, lesz időm kiélvezni a végét.

 

%d blogger ezt szereti: