Borult időben csöppentem vissza a „rideg valóságba”. A pihenő nap sikeres volt a feltöltődés szempontjából, könnyen jöttek a kilométerek. Igaz, nagy szintkülönbségeket sem kellett leküzdeni. Folyamatosan azon jár az agyam, hogy bele fog e férni a kapott időmbe a teljes kék…kicsit el vagyok maradva időarányosan, ahogy számolgattam a pihenőnapon.
Azt figyeltem ú közben, hogy ha nyár lenne egy csomó látnivalóról lemaradnék, mert csak mennék a zöld alagútban, ilyenkor viszont a lomdtalan fákon keresztül sok helyen kilátás nyílik a környező vidékre!
Menet közben fényképeztem egy akkora borz nyomot, jogy még engem is meglepett!
Estére Becskéig jutottam. A falu előtt nem sokkal vertem tanyát. Találtam elszáradt akácokat, így jó tüzem is volt. Megfőztem a megfőzni valót, aztán nyugovóra tértem.
