Nap: február 3, 2018

Pihenő nap, végre. Most azt mondom, megérte tegnap a „gyötrelem”. A lábam mozgás képes és töltődöm folyamatosan, eszem, iszom, szundítok. Reggel elsétáltam a helyi kisboltba ahol meglepett a körülményekhez képest jó áruválaszték, és nem mondanám drágának sem ebben a kategóriában.
Persze a pihenő nap nem csak erről szól, ilyenkor felszerelés karbabtartás is van: az egyik legfontosabb dolog a bakancs is ápolásra kerül ilyenkor. Ki tud végre száradni rendesen és egyből kapja kívül a fókazsírt, a belső finom bőr bélés pedig a kézkrémet. A külsejét a hó elég rendesem megtakarította, sárnak nyoma sem volt rajta. Ilyenkor a késem is megélezem, ha meglazult gomb van valahol, azt felvarrom újra, kiteszem száradni ami nyirkos, stb. Előveszem az igazoló füzetet, térképet és nagyjából átgondolom, mit hozhat a következő hét, mire számítsak. Ilyenkor könnyebb, mint menet nap végén fáradtan a menedékben. (Persze az is elrülhetetlen)
Ősagárdon a szállásom az önkormányzat épületében kialakított egyik vendég szobában van. Külön, saját fürdővel, wc-vel. Nagyon szuper kis hely, és olcsónak is mondható! Aki erre tervez kék szakaszon szállást, csak ajánlani tudom. A gondnok néni még a mosni valómat is kimosta! Nagyon kedvesek!

Tegnap este Krisztivel egyeztettünk, hol szeretném tölteni a most már igencsak esedékes pihenő napomat (7. Napja megyek egy huzamban). Az optimális megoldás Ősagárdra esett, amit a tervek szerint holnap reggel érek el. Kriszti kibulizta, hogy a napot már ott tölthetem reggeltől, pihenéssel. Ennek megörültem és a borongós idő ellenére is jó kedvvel indultam neki a napnak. Csak cígöltem a „Kredencet” föl, le a Börzsöny lankáinak nem nevezhető hegyein. Magyarkútra olyan éhesen érkeztem, hogy előtte ¾ órája folyamatosan csak különféle ételekre tudtam gondolni. Így pecsételés után beültem a kis fogadóba és megleptem maga egy rántott sajt rendeléssel. Mit mondjak nagyon jól esett! Ebéd közben a telefonom töltődött. Ezt mindig meglépem, eddig még mindenhol engedték tölteni.
Ebéd után kis ejtőzés, majd menet tovább. A Lokó pihenő csodálatos helyen van, bár a köd miatt olyan nagyon messze sajnos nem lehetett ellátni. Katalin puszta után jött a Naszály, ami a „Kredenccel” súlyosbítva eléggé kivett. Főleg, hogy a csúcs felé vezető út felétől már ködben haladtam, a gerincen már lámpával. Viszont az elején a Gyadai tanösvény és a kék közös szakaszán lévő függőhíd nagyon tetszett! Ide is biztos eljövök a családdal! A Naszályon gondolkodtam el, hogy ugyan holnap reggeltől él a szállás-pihenés, de ki van, ha ma valahogy bevonszolom magam odáig? Akkor már ma ágyban alhatok, holnap nem kell korán kelni és gyalogolni. Meg aztán Kriszti leírása alapján nagyon csábító a szállás. Döntöttem, megpróbálom. Mikor már biztos voltam benne, hogy még ma beérek, felhívtam a megadott telefonszámot, röviden egyeztettünk, hogy nem gond ha ma érkezem. Ezután egy igen nehéz szakasz következett, pedig lefelé kellet már csak mennem. Igaz minden tartalék erőm felhasználásával. A pihenő nap, a pizza rendelés lehetősége, a forró zuhany ígérete ember feletti teljesítményekre sarkallja a megtörődött vándort. Este érkeztem, szinte önkívületi állapotban, de „boldogan”. A szoba elfoglalása után rendeltem pizzát, miután megérkezett és elfogyasztottam fürdés után ájulás szerűen elaludtam.