A pihenő nap után újra úton. Reggel jól bereggeliztünk szalonnás rántottából. Ákos és az Öcskös is elkísért egy darabon ma. Végre egy kicsit az a fajta tél volt, amit szeretek. Kisütött a nap, szikrázott a hó, még napszemüveget is kellett felvenni. A Gerecse továbbra is gyönyörű, ráadásul sok kedves emlékem is van itt, a sziklamászós baráti bulik, medvehagyma szedéssel egybekötve, Lilócám első igazi túrája sátorban alvással, „sziklamászással” mikor 6 éves volt, vagy a túravezető tanfolyam gyakorlati hétvégéje, ami szintén szuper volt. Ilyenformán régi ismerősként üdvözölhettem a Gerecse Kisgerecsei, Pusztamaróti részét. Délutánra aztán elbújt a nap. Elköszöntem Öcsköséktől, megköszönve mindent nekik.
Utána folytattam az utam Péliföldszentkereszten át Mogyorósbányára, ahol a pecsételő hely is ismerős, a Kinizsi 100 alkalmával anno párszor feküdtem az udvarán a fűben a lábamat pihentetendő, és energiáimat összeszedendő….
A nap vége Tokod után, a Gete csúcsa alatt egy kicsivel volt. Elég későn, 18:50-kor álltam meg. Szélvédett helyen felállított menedékem előtt tüzet raktam és a szokásos esti menetrend szerint zajlott minden. Innen látni a környező települések fényeit. Nagyon szép látvány! Az Esztergomi bazilika is látható volt, míg felfelé jöttem. Megnyugtató érzés, hogy holnap már csak lefelé kell menni a Getéről! Jól tettem, hogy a mai nap végén még megmásztam.
