Ma Zircre kell beérnem, ahol egykedves barátom vár, nála fogom eltölteni a hétre eső pihenő napomat. Ezért még tegnap este hangosan mondtam is: ha esnie kell a héten, akkor holnap és holnap után essen! Hát így is lett, mert reggel arra ébredtem, hogy kopog az eső a ponyvámon. Bárcsak minden „kívánságom” így teljesülne! 
Nem baj, gondoltam, ma este száraz meleg helyen alszom, jöhet bármi. JÖTT. Mire felértem a Kőris hegyre folyamatosan esőben, majd szitáló ködben ahol a látótávolság 50m alatt volt, átáztam teljesen. Felfelé menet meg kellett állnom többször is, kicsit pihenni, enni, lábat masszírozni. Ilyenkor próbáltam mindig szélvédett helyre húzódni, hogy ne fázzak ki. Mire felértem a kilátóhoz a pecsételő helyre, kívül-belül csurom vizes voltam. Először a kilátó alatt gyorsan átöltöztem szárazba, majd így átmelegedve megejtettem a pecsételést. Kicsit pihentem, majd irány lefelé. Menet közben Kisszépalma pusztánál volt fedett esőbeálló. Itt leültem, megebédeltem „kultúr körülmények közt”. Azután nekirugaszkodtam Borzavár felé. Végig ködben mentem. Gondoltam is, nem sokat látok a Bakonyból, csak az út melletti 50-50 m-t, amennyit a köd enged láttatni. Azon gondolkodtam menet közben, milyen feltárt stabilizált, szilárd buroklatú utakkal a Bakony. Ez nem csak erdészeti célú úthálózat…
Viszonylag hamar, du. 4-re beértem Zircre az állomáshoz, ismét elázva, ahová jöttek értem. Este bőséges vacsora, gyógypálinka és kalóriapótló barna sör, élménybeszámoló, meleg zuhany volt a program.
