A napi első pecsételés Úrkúton volt. A kút -amiről a község a nevét kapta- utcájában egy bácsika kint volt az udvaron. Ráköszöntem, és kértem tőle ivóvizet. Szívesen adott, közben beszélgettünk egy kicsit.
Az Úrkúti őskarszt fantasztikus látvány volt még ebben a borongós, ködös időben is! Aztán az erdőben egy szarvas csapat ugrott meg tőlem, de még idejében észrevettem őket ahhoz, hogy egy snittet készítsek róluk videóval. Ennek nagyon örültem!. Városlőd, majd Németbánya következett. Németbányán a pecsételő helynél egy háznál az udvaron kint volt egy bácsi.Ráköszöntem, és kértem egy kis ivóvizet.mikor a kapuhoz jött, láttam miyen huncut szemű. Jót beszélgettünk. Alternatív útvonalakat ajánlott, ha nem bírnám a kaptatókat a nagy zsákkal, mert: „Bakonybél nincs messze, 8 km, kényelmesen másfél óra gyalog. Ahogy elnézem a zsákját, azért magának ez nem lesz olyan könnyű…”
Megköszöntem a vizet, a tanácsokat és indultam tovább a kék sávon. 
Az éjszakát Bakonybél előtt egy óra járásnyira töltöttem egy lejtőpihenős részen. Tűzifám volt bőven, közel, így rendes tüzet raktam, főztem jó sok rizzsel levest, megsütöttem a másnap reggelire szánt szalonnát, csöpögtettem hozzá zsíros kenyeret. Kicsit szárítgattam a nyírfakérget, amit pár napja szedtem, ugyanis tiszta vizes volt. A felszerelésemnek is jót tett egy a tűz melege, kicsit szikkadt az is. Vacsora, aztán alvás.
Mivel ma is a kamerámat használtam fotózásra főként, csak egy fotót tudtam beszúrni.
