Az új év első napja nem igazán volt szép. Reggel ugyan szépen kisütött a nap, de utána beborult. A szajki tavaknál készítettem pár felvételt a kamerával, de a telefonnal nem fotóztam kímélendő az akksit. Mivel elseje van, nincs nyitva semmi. Kajám fogytán, bár főzni való még van. Nap közben így maradtak a magvak-aszalt gyümölcsök-szőlőcukor-csoki. Az eső is jobban rákezdett, a nyiladékok is hosszúak és egyhangúak voltak, így a túra során először bedugtam a fülembe a zenét és „robotpilótára kapcsoltam” csak daráltam a kilométereket. Estére Ötvös után a Dergecsi erdőben vertem tanyát. A közelben találtam lábon száradt vékonyabb akácot, amiből viszonylag könnyű volt jó tüzet rakni az egész napi eső ellenére is. (Milyen jó, hogy a szajki tavaknál kiszúrtam a nyírfákat és elég kérget gyűjtöttem!) Mire kész lett a menedék, már rotyogott az eddigi legbizarabb levesem: zacsis tyúkhúsleves+rizs maradék+bulgur maradék+csokis zabkása+kolbász. Meglepő módon nagyon finom volt(vagy csak én voltam elég éhes). Vacsora után még megfőztem a másnapi reggelire való zabkását, aztán a tüzem fényénél álomba merültem.
