Hónap: 2018 január

Előző estére Kőszeg és Tömörd közt félútig jutottam. Itt állítottam fel a menedékem az erdőben, természetesen esőben. Sikerült ismét elázni. Ezért is volt fontos tüzet rakni, egy kicsit átmelegedni, egy jó meleg levest főzni. Mire megfőtt a leves, átöltöztem, megtisztálkodtam. Megvacsoráztam és utána el is aludtam. Ébresztő reggel 5-kor. Már nem esett. Reggeli, tábor bontás, összepakolás, aztán indulás tovább. Nap közben kisütött a nap, így ebédidőben kiteregettem a nedves ruhákat száradni. Egész jól megszikkadtak, délutánra meg is száradt mind, mert magamra vettem és a testhőmmel rásegítettem a napsütésre. Este felé már lassan kezdtem nézegetni táborhelynek valót, mikor egy vadász bácsival találkoztam, aki felhívta a figyelmemet:”Ruházata rejtő színű, tegyen fel egy fejlámpát vagy egy láthatósági mellényt a balesetek elkerülése miatt.” Megköszöntem neki a figyelmeztetést, mert igaza volt, és nagyon kedvesen, kultúráltan mondta, jó szándékkal. Feltettem a fejlámpám és úgy folytattam utam. Táboromat egy fenyves nyiladékán állítottam fel Szeleste előtt. Emlékezve a vadász bácsi szavaira a menedék fölé kifüggesztettem a láthatósági mellényem. A szokásos tűz-tea-leves szeánsz után tisztálkodás és alvás következett.

Az indulás. Reggel 7-kor indultam neki Velemből, ahol az éjszakát töltöttem. Jól bereggeliztem zabkásából, majd felvettem a hátizsákom és nekirugaszkodtam még sötétben az Írottkönek tartó kapaszkodónak. Természetesen esett az eső, mire a Szent Vid kápolnát elhagytam átváltott havasesőre, majd lassan havazásba. Szokták mondani, hogy szél nélkül ez mit sem ér…hát ez ért, mert szél is volt. Mire Írottkőre felértem, eláztam teljesen egyrészt az esőtől, másrészt az izzadságtól. Bementem a kilátó zárt részébe, ahol átöltöztem szárazba. Megváltás volt. Aztán le a kezdőponthoz és bekerült az első bélyegző az igazoló füzetbe. Felcsatoltam Szász Tomi barátom ( Strong Paramedic Paracord) által erre az alkalomra készített karkötőket a csuklómra. A kaland megkezdődött hát!

Vonattal és busszal érkeztem Velembe, ahol szobát foglaltam az indulás előtt, hogy másnap mielőbb megkezdhessem a túrát. Egy ebéd is belefért a vonaton, ami jelentősen növelte jókedvem. Velemben már vártak, megmutatták a szobám, ahol aztán szétpakoltam a felszerelésem egy utolsó átnézésre, célszerűségi rendezgetésre. Holnap korán indulás!