Reggel időben keltem. A derékaljam egy kicsit gyanús, mert reggelre majdnem a földön ébredtem, úgy leeresztett. Modjuk éjszaka szoktam egy kicsit „szabályozni” a keménységét, mivel oldalt fekve alszom leginkább, és nem szeretem, ha megnyomja a forgómat, mert akkor másnap nincs menet. Ilyenkor leeresztek egy kis levegőt belőle, amíg rugalmasabb lesz. Gondoltam, kicsit túleresztettem félálmomban.
Már teljesen összepakoltam, épp induláshoz öltöztem (illetve vetkőztem, mert menetben nem sok ruha van rajtam, bőven melegít a nagy zsák), mikor a szemem sarkából mozgást láttam. Odanézek, tőlem kb. 20m-re az úton engem néz egy hiv. vadász és az általa kísért vendég. Odaintettem nekik, erre a kísérő visszaintett, majd megindult tovább. A vendég csak nézett, nem tudta mire vélni a dolgot. Menet közben is vissza-vissza nézett még…Mivel én is voltam ilyen helyzetben, tudom, mit gondolt a hiv. vadász, de az is biztos, hogy profi volt, nem hepajkodott, nem bosszankodott, ment tovább csendben egy ígéretesebb hely felé. Így lehet a legjobban megoldani az ilyen helyzetet, mert a fölösleges szájtépés, vita csak elriasztja a vadat, csökkenti az esélyeket. Később aztán, már mikor úton voltam hallottam lövést nagyjából abból az irányból, amerre mentek ők. Tiszta szívből remélem, hogy nekik is sikerült az, amiért hajnalban kimentek oda!
Bevallom, a Vértes eddig nekem valahogy mindig kimaradt a túráimból. Nagyon tetszett a vidék, a rengeteg sziklájával! Meg is tréfált rendesen, azt hittem, csak átsuhanok rajta és kész….Hát nem így történt, folyamatos fel-le. És nem is mondanám, hogy olyan lankákon! 
Az utak viszont elég rosszak voltak! Ahol erdészeti úton megy a jelzés, az szétjárva nagy gépekkel, ahol pedig ösvényeken, ott rengeteg keresztbe dőlt fán kell keresztülakrobatikázni, ami valljuk be egy közel 30 kg-os zsákkal nem vidám mutatvány.
A Rockenbauer emlékfa és a Vitányvár volt az, amit kiemelnék a mai napból! Valamit délben, utam során először pont ott és pont akkor volt egy pihenőhely, amikor kellett! Nagyon megörültem neki! Még a nap is kisütött egy kicsit! Kell ennél több? Gyönyörű, napsütéses, havas erdőben túrázni! Estére visszautasíthatatlan meghívásom volt az Öcskösékhez (Satu barátom) Tatabányára. A napi menet vége Szárligeten volt, ahol a pecsételést követően buszra szálltam. Ezzel a Vértesi szakasz is sikeresen teljesítésre került.
Az este jól telt, csaknem 1 éve nem láttuk egymást, így volt mit megbeszélni! Nagyon köszönöm mindent, Öcskös, jó volt! Este későn aludtunk el.
