Hajnalban éreztem, hogy valami csapdos az arcomba néha. Azt hittem esőpermet. Mikor szólt az ébresztő, majd kibújtam a hálózsákomból és körülnéztem, meglepve láttam, hogy fehér minden. Az eddigi időjárás után el sem akartam hinni. Nagyon megőrültem neki, hisz végig ilyen időt szerettem volna! Olyan ez nekem, mint másnak egy karibi nyereményút! Nekiindultunk a napi menetnek és az arcomon letörölhetetlen mosoly volt végig. Imádom a telet, a havat, a havas hegyeket, erdőt. Hát most megkaptam! Az út is csodás volt a Galya patak völgyében, majd a gerincen Bodajk felé. Bodajknál Máté és Rosen elköszönt, mentek haza, nekik csak ennyi idő jutott most túrára. Menet közben hosszasan ecsetelték, ha hazamennek, megszárítják a felszerelést, beülnek egy kád forró vízbe (Rosen termál fürdőben 2 órás áztatást mondott), esznek, melegben átöltöznek, stb. Erre én rövid tárgyilagossággal közöltem kit hogy fogok kinyírni, ha nem fejezik be…
Máté felvilágosított, hogy a telefonomat használhatom repülős üzemmódban is, ekkor nem merül nagyon az akksi a hálózat keresés miatt, de tudom használni a fényképezőt, meg az egyéb alkalmazásokat. Ez teljesen felvillanyozott (látszik mennyire értek a technikai kütyükhöz).
Köszönöm, srácok, hogy itt voltatok, jól esett a sok nevetés, hülyülés, a jó tanácsok! Adott egy kis lendületet a továbbiakhoz!
Ezután indultam tovább, Csókakő, Gánt majd Mindszentpusztáig.
Természetesen Csókakő előtt jól megpakoltam a hátizsákomat a Rosentől kapott kolbásszal, szalonnával, miegymással, meg vásároltam is hozzá ezt-azt. Ha már nagy emelkedő következik, legyek következetes…
Gánt előtt a Géza pihenőnél találkoztam egy párral, akikkel beszélgettem egy kicsit. Forró teával kínáltak, ami nagyon jól esett, köszönet nekik érte! Gánton a vendéglőbe beültem pecsételés után és kértem egy korsó csapolt barna sört. Ez elég lendületet adott az utolsó menetre mára! A táborom Mindszentpuszta után állítottam fel, raktam tüzet (a mai nap után különösen jól esett), főztem levest+virslit és jól belaktam.
