Reggel ismét esős-csöpögős időre ébredtem. Csüggesztő, sárban csúszkálós, ködös menet következett. Az első pecsét a Csicsói erdészháznál került a füzetbe. Utána irány Nagyvázsony. Menet közben a régi pálos kolostor romok nagyon tetszettek! Nagyvázsonyban a Kinizsi vár is érdemes látnivaló. Ismét készletfeltöltés a boltban, természetesen a Kab hegyi kaptató előtt, hogy sport teljesítmény értéke is legyen a dolognak. 
Bevásárlás után beültem egy kávézóba, rendeltem 2 hamburgert és egy sört. Ünnepi ebédnek is mondhatjuk, ugyanis a 12.napra kellett elérnem a táv negyedét, ami nagyjából Nagyvázsonyra esik. Sikerült! Közben telefon töltés, amíg ettem.
Ezután irány a Kab hegy. Végig emelkedőn, jó hosszan. Kezdem érezni a mazochista vonalat a túrámban, hogy mindig az ilyenek előtt vásárolom tele a hátizsákomat…Maga a vidék nagyon tetszett ismét. Láttam gím bikákat, muflon csapatot. Mire előkotortam a kamerát, már csak egy magányos kos volt, aki vállalta a filmszerepet. De őt legalább sikerült felvenni. Kab hegy tetején csodálatos látvány fogadott: a felhők fölé érve tiszta égbolt és ragyogó naplementébe hajló napsütés! Aztán lassan ereszkedés vissza a köd birodalmába. A táborom is a Kab hegyről lefelé egy síkabb részen állítottam estére, még szürkületben. olyan köd volt, hogy nem is mertem nagyon eltávolodni a felszerelésemtől, nehogy aztán ne találjam meg. Tüzet ma sem gyújtottam, inkább korábban pihenni tértem.
