Előző estére Kőszeg és Tömörd közt félútig jutottam. Itt állítottam fel a menedékem az erdőben, természetesen esőben. Sikerült ismét elázni. Ezért is volt fontos tüzet rakni, egy kicsit átmelegedni, egy jó meleg levest főzni. Mire megfőtt a leves, átöltöztem, megtisztálkodtam. Megvacsoráztam és utána el is aludtam. Ébresztő reggel 5-kor. Már nem esett. Reggeli, tábor bontás, összepakolás, aztán indulás tovább. Nap közben kisütött a nap, így ebédidőben kiteregettem a nedves ruhákat száradni. Egész jól megszikkadtak, délutánra meg is száradt mind, mert magamra vettem és a testhőmmel rásegítettem a napsütésre. Este felé már lassan kezdtem nézegetni táborhelynek valót, mikor egy vadász bácsival találkoztam, aki felhívta a figyelmemet:”Ruházata rejtő színű, tegyen fel egy fejlámpát vagy egy láthatósági mellényt a balesetek elkerülése miatt.” Megköszöntem neki a figyelmeztetést, mert igaza volt, és nagyon kedvesen, kultúráltan mondta, jó szándékkal. Feltettem a fejlámpám és úgy folytattam utam. Táboromat egy fenyves nyiladékán állítottam fel Szeleste előtt. Emlékezve a vadász bácsi szavaira a menedék fölé kifüggesztettem a láthatósági mellényem. A szokásos tűz-tea-leves szeánsz után tisztálkodás és alvás következett.
