Kedves mindenki! Nem mindig tudok fotókat feltőlteni a beszámolóhoz, ezért így külön rakosgatok fel, ha van elég térerő.
Az első fotó: ötletes sorompó Sümeg előtt, hogy ne kelljen bemutatnom egy felemás korlát gyakorlatot a nagy zsákkal. 
Harmadik fotó: Sümeg után ilyen úri helyen táboroztam: volt asztalom meg padom, Tátika romvára alatt.
Szokásos esti kandallóm…
Természetesen reggel is esett. Megettem a tegnap este főtt hideg csokis zabkását (ami sokkal jobban ízlett hidegen). Majd tábort bontottam. Az eső ladsan elállt. Vizem erősen fogytán. Kisvásárhelyen próbáltam kérni, de nem jőtt elő senki a házakból. Sümegig aszfalt…A sümegi àllomáson bélyegzés, majd szóba elegyedtem az egyik vasutassal, aki hozott nekem egy flakon ásványvizet, mondván inkább azt igyam, mint a csapvizet! Innen is hálás köszönetem neki! Egyből eltüntettem a fél palack vizet. Eztán betértem egy boltba, ahol ismét beigazolódott az „éhesen ne vásárolj” elmélet… közel 5000Ft értékben vettem élelmet, melynek egy részét a bolt mellett található kis padra leülve azonnal elfogyasztottam. Elővettem a késem, és parádés kis szendókat rittyentettem az ölemben. Az arra járó nénikék mosolyogtak és jó étvágyat kívántak. Hát abban nem volt hiba!
Az ebédtől jól lakottan más színű lett a világ, még a nap is kisütött egy fél órára! De megint csak aszfalt,-aszfalt..még az erdészeti utakon is. Ekkor gondolkodtam el rajta, hogy az OKT tulajdon képpen (legalábbis ezeken a részeken) nem mást jelent, mint Országúti Kék Túra…A nap végére azért jutott egy kis erdei út is! Az éjszakát csodálatos telihold fénynél Tátika várának romjai alatt, kulturált környezetben töltöttem. Voltak padok és asztalok! Nem kucorogva kellett vacsoráznom! Apró örömök! Az éjszaka végre hidegre fordult, fagyott is!
Az új év első napja nem igazán volt szép. Reggel ugyan szépen kisütött a nap, de utána beborult. A szajki tavaknál készítettem pár felvételt a kamerával, de a telefonnal nem fotóztam kímélendő az akksit. Mivel elseje van, nincs nyitva semmi. Kajám fogytán, bár főzni való még van. Nap közben így maradtak a magvak-aszalt gyümölcsök-szőlőcukor-csoki. Az eső is jobban rákezdett, a nyiladékok is hosszúak és egyhangúak voltak, így a túra során először bedugtam a fülembe a zenét és „robotpilótára kapcsoltam” csak daráltam a kilométereket. Estére Ötvös után a Dergecsi erdőben vertem tanyát. A közelben találtam lábon száradt vékonyabb akácot, amiből viszonylag könnyű volt jó tüzet rakni az egész napi eső ellenére is. (Milyen jó, hogy a szajki tavaknál kiszúrtam a nyírfákat és elég kérget gyűjtöttem!) Mire kész lett a menedék, már rotyogott az eddigi legbizarabb levesem: zacsis tyúkhúsleves+rizs maradék+bulgur maradék+csokis zabkása+kolbász. Meglepő módon nagyon finom volt(vagy csak én voltam elég éhes). Vacsora után még megfőztem a másnapi reggelire való zabkását, aztán a tüzem fényénél álomba merültem.
Reggel az első pecsét Gércén került az igazoló füzetbe 1 órás kutyagolás után. Aztán végeláthatatlan erdészeti aszfaltos üzemi utakon baktattam, aminek a monotonitását az erdő látványa sem tudta megtörni. A rózsáskerti erdészháznál csináltam pár fotót, majd újévi jókívánságokat küldtem. Nem nagyon fotóztam akksi kímélés miatt ma sem. Estére Hosszúpereszteg előtt egy dombtetőn ütöttem tábort. Találtam elegendő tűzifát, így meg tudtam főzni a szokásos levesem, ám ma megvadítottam 4 virslivel, hiszen szilveszter este van! Vacsora után gyönyörködtem a hold sejtelmes fényében úszó erdőben. Istenem, fiatal vadász koromban mennyit bolyongtam ilyenkor erdőn-mezőn! Lánccal sem lehetett volna lekötni…szép emlékeket idézett. Aztán kandallóm tüzét nézve elnyomott az álom. Tudtam mikor van éjfél, mert „az ellenséges tüzérség lőni kezdte a környező falvakat”-beindult a petárdázás-rakétázás.
Reggel 5 ébresztő, reggeli, táborbontás, nekiindulás. Szelestén a napi első bélyegzés megejtése a presszóban. Előtte kértem egy forró teát. Utána kértem vizet flakonda. Szívesen adott a pultos hölgy. Fizettem és indultam tovább. Menet közben egy kis csapat ért utól, majd beértük előzgettük egymást a bélyegző helyeken. Magamban vidám ifjaknak keteszteltem őket. Beszédbe is elegyedtünk, majd Sárváron az aznapi utolsó bélyegző helyen beszélgettünk kicsit hosszabban. Ki honnan-hová, stb. Forró teával kínáltak, ami piszok jól esett! Innen is üzenem, Ifjak, maradjatok mindig ilyen jó csapat! (2leány és 3 fiú, neveket sajnos nem kérdeztem)
Én még tovább hajtottam magam Hegyközség után az erdőbe beérve egy nyiladékig, ahol tábort vertem, persze esőben. Tűz-tea–leves, tisztálkodás és alvás. Illetve már érződött a szilveszteri készülődés a szórványos petárdázásból ítélve. Jól kihajtott nap volt, többet mentem a kelleténél…mivel a telefon akksival spórolok, nem is fotóztam nagyon. Inkább a kamerámat használtam fotózásra is, azt meg ide nem tudom beilleszteni jelen körülmények közt. A zanótot Borsókámnak fotóztam, lám errefelé az erdőszélen nő..
Előző estére Kőszeg és Tömörd közt félútig jutottam. Itt állítottam fel a menedékem az erdőben, természetesen esőben. Sikerült ismét elázni. Ezért is volt fontos tüzet rakni, egy kicsit átmelegedni, egy jó meleg levest főzni. Mire megfőtt a leves, átöltöztem, megtisztálkodtam. Megvacsoráztam és utána el is aludtam. Ébresztő reggel 5-kor. Már nem esett. Reggeli, tábor bontás, összepakolás, aztán indulás tovább. Nap közben kisütött a nap, így ebédidőben kiteregettem a nedves ruhákat száradni. Egész jól megszikkadtak, délutánra meg is száradt mind, mert magamra vettem és a testhőmmel rásegítettem a napsütésre. Este felé már lassan kezdtem nézegetni táborhelynek valót, mikor egy vadász bácsival találkoztam, aki felhívta a figyelmemet:”Ruházata rejtő színű, tegyen fel egy fejlámpát vagy egy láthatósági mellényt a balesetek elkerülése miatt.” Megköszöntem neki a figyelmeztetést, mert igaza volt, és nagyon kedvesen, kultúráltan mondta, jó szándékkal. Feltettem a fejlámpám és úgy folytattam utam. Táboromat egy fenyves nyiladékán állítottam fel Szeleste előtt. Emlékezve a vadász bácsi szavaira a menedék fölé kifüggesztettem a láthatósági mellényem. A szokásos tűz-tea-leves szeánsz után tisztálkodás és alvás következett.
Az indulás. Reggel 7-kor indultam neki Velemből, ahol az éjszakát töltöttem. Jól bereggeliztem zabkásából, majd felvettem a hátizsákom és nekirugaszkodtam még sötétben az Írottkönek tartó kapaszkodónak. Természetesen esett az eső, mire a Szent Vid kápolnát elhagytam átváltott havasesőre, majd lassan havazásba. Szokták mondani, hogy szél nélkül ez mit sem ér…hát ez ért, mert szél is volt. Mire Írottkőre felértem, eláztam teljesen egyrészt az esőtől, másrészt az izzadságtól. Bementem a kilátó zárt részébe, ahol átöltöztem szárazba. Megváltás volt. Aztán le a kezdőponthoz és bekerült az első bélyegző az igazoló füzetbe. Felcsatoltam Szász Tomi barátom ( Strong Paramedic Paracord) által erre az alkalomra készített karkötőket a csuklómra. A kaland megkezdődött hát!
Vonattal és busszal érkeztem Velembe, ahol szobát foglaltam az indulás előtt, hogy másnap mielőbb megkezdhessem a túrát. Egy ebéd is belefért a vonaton, ami jelentősen növelte jókedvem. Velemben már vártak, megmutatták a szobám, ahol aztán szétpakoltam a felszerelésem egy utolsó átnézésre, célszerűségi rendezgetésre. Holnap korán indulás!
