Bejegyzés

Reggel nehezen keltem. Viszonylag gyorsan elkészültem, jól bereggeliztem és útnak indultam borult időben. Néha kicsit csepegett az eső. A kedvem viszont jó! Este szétszedtem a telefonom, betettem két főző tasakos rizs közé szárítandó a technikát, majd reggel összeraktam. Bekapcsoltam, elindítottam a Locust, állítottam a helymeghatározási opción és láss csodát működik újra a GPS! Nem mintha olyan sokat használtam volna, de jó a tudat, hogy szükség esetén ott van! Figyeltem az evésre és a pihenésre is, így jól haladtam. Két napja érzem, hogy nagyon húzza a zsák a vállam, alig bírom, többször kell megállnom. Na, gondoltam ez már a kimerülés stádiuma, mígnem észrevettem, hogy annyit fogytam, hogy a derék heveder lötyög rajtam! Hát itt a hiba! A kesztyűimet alá tettem, de kevésnek bizonyult. Erre kitömtem zoknival a kesztyűket, úgy tettem a derékheveder alá. Így már elég volt, hogy jól összehúzva ismét betöltse szerepét és tehermentesítse a vállaimat valamelyest! Innentől kezdve ismét „könnyebb lett” a zsák.
Szarvaskőtől Bélapátfalváig csodás az út, főleg a Szarvaskő fölötti része! Mindenképp érdemes megnéznie mindenkinek ha csak azt is! A Gilitka kápolna is szép, rendezett réten van. A Bélkő látványa is lenyűgöző! Délután 1-re értem el Bélapátfalvát, ahol csatlakozott hozzám NLG Laci barátom. Nála pihentem egy pár órát, amíg befejezte a munkáját, aztán indultunk tovább a Cserepes kői barlanghoz, már sötétben, lámpával, ahol az éjszakát töltöttük el. Befűtöttünk a vaskályhába, megfőztük rajta a vacsoránkat és ittunk egy kis Unicumot, szigorúan a gyomor zavartalan működése érdekében! Sokáig beszélgettünk, rég találkoztunk már.

Reggel nehezen indult a nap, ébredéstől kezdve. Borongós reggel fogadott. Összekészültem rekord lassúsággal, majd útnak indultam. Van egy pont a kéken, amin túl még sosem mentem itt a Mátrában. A Cserepesi nyereg vadászkunyhó az. Mindig kíváncsi voltam, milyen tovább. Most megtudtam és nem csalódtam! Szép kilátás végig. Oroszlánvárnál csodás panorámádan rövid pihenő. Viszont elszámoltam az evést, így nagyon lassan és nyögve nyelősen haladtam. Út közben azon kuncogtam, hogy a Mátrában mennyi MTSZ-es útjelző beton oszlopocskát láttam. Kb annyit, mint az országban eddig összesen. Valamiért a Mátrába több jutott sokkal…Délután 2-re értem Sirokra. Ott aztán alaposan bevásároltam. Eszembe jutott, hogy még nem vettem az út során túrót, ami az egyik „csodaszer”. Most pótoltam! A siroki vár alatt alaposan megebédeltem 3óra körül. Ahogy elkezdett dolgozni bennem a táplálék, egész más lett a világ! Igaz ugyan, hogy lámpával, de sikerült behoznom a napi távot. Végül Szarvaskő előtt a Gilitkánál vertem tábort. Volt jó tüzem, teám, levesem. Jól bevacsoráztam, és eldöntöttem (újra) hogy odafigyelek az evésre, mert az az egyik legfontosabb dolog a siker szempontjából! Ha tele a gyomor, pörög a motor! 😀 
Jó holdfénynél aludtam el.

Reggel ébredés után összeszedtem magam és átmentem az étkező házba. Olyan szalonnás rántottát kaptam, hogy ihaj! Induláskor kisütött a nap (Bea szerint János rendelte nekem- és el is hiszem nekik), így jóllakva, vidáman indultam útnak. Végig a Mátra gerincen. Csodálatos ez a táj! A napsütésnek és a szélnek köszönhetően kristálytiszta lett a levegő és nagyon messzire lehet látni. Olyan kilátás volt, hogy alig haladtam, folyton megálltam és csak ámultam. Még a Tátrát is hibátlanul lehetett látni! Ez a csoda elkísért majdnem egész nap. Galyatetőtől már ismerem a szakaszt, ott is elképesztő a panoráma. Sokszor láttam már, de nem bírok vele betelni. És innen már látszik következő célpontom a Bükk is! A Kékesre olyan du. 4 körül értem fel. Parádés a sípàlya szélén felfelé caplatni a nagy zsákkal. A síelők csak nézték, ki ez a marha, aki gyalog jön fel, mikor ott megy mellette a sífelvonó. Volt, aki odaszólt: ez az igazi sport! 😀
Kékesen a kötelező csúcsfotó után pecsételés, majd indulás tovább, hogy meglegyen a napi táv. És itt elkövettem egy hibát. Az ösvény jegesre volt taposva. Gondolkodtam, hogy felkapjam e a csúszásgátlót…de minek, mindjárt jobb lesz…hát nem lett, mígnem az északi oldalban akkorát estem, mint az ólajtó. Az elhajított túrabotom is diszkréten tarkón vágott, mintegy figyelmeztető jelleggel. Összekapartam magam, anyáztam egy pár percig, de sajna csak magamra lehettem mérges. A karom is jól odavertem, de működik, így csak nem tört el. Ezrek után felcsatoltam a csúszásgátlót, ami nélkül valószínűleg nem jutottam volna messze. Végül a mai szakasz vége a Hármashatár erdészháznál lett az esőbeállóban, este fél hétkor. Egyébiránt csodás holdfény van! De nem sokáig élvezhetem, mert ma is kihajtottam a maximumot magamból, így hamar alvás.

Reggel ismét később keltem. Körülményekhez képest gyorsan elkészültem és útnak indultam az olvadó-sáros terepen. Ez sajnos egész nap kitartott. Sárban cuppogás, egy lépés alatt fél lépéshossz visszacsúszás….de ismét szép helyeket láttam, és Mátraverebély után már az általam nagyon kedvelt Mátra földjére-hegyeire léptem, ragyogó napsütésben. Ez a része nekem kimaradt a Mátrának, inkább a déli-,keleti oldalán szoktam járni. Persze itt is sár volt, és ami meglepett, itt is elolvadt minden. Ma csak az Ágasvári turista házig kellett jönnöm, „kéktúra segélyem” Kriszti itt intézett nekem szállást. Az összes ismerősöm egyhangúlag azt mondta, ki ne merjem hagyni ezt a helyet! Igazuk volt, hangulatos, a tulajdonosok kedves emberek, és olyan vacsorát kaptam, amitől két napig fogok menni megállás nélkül! Este Jánossal a tulajdonossal még beszélgettünk egy jót úgy fél kilencig, aztán elvonultam a jól befűtött szobámba aludni. Bevallom, bevettem egy fájdalom csillapítót elalvás előtt, mert a mai terep nem volt éppen boka kímélő. Egyébként is, ha lefekszik az ember, akkor jönnek elő a mindenféle fájdalmak, amiket nap közben nem érez úgy. Az pedig nem segíti elő a pihentető alvást, amire viszont nagy szükség van ilyenkor!

Reggel tovább aludtam egy órával a nagyszerű hely miatt. Viszonylag gyorsan összekészülődtem, elbúcsúztam Ricsitől, aztán útnak indultam Hollókő felé. Ködös, borongós idő volt, ám lassan kitisztult. Hollókő továbbra is csodaszép a várral együtt, ahová most nem mentem fel. Aki még nem járt itt, feltétlen nézze meg, érdemes! Hollókő után, Felsőtoldtól végig sárdagasztás következett, ami mind fizikálisan, mind mentálisan sokat kivett belőlem. Nagyon lassan haladtam. Viszont Nagybárkány előtt a hosszú hegygerinc a számos kisebb kúpjával, a köves gerincvonalával nagyon tetszett! Már sötétbe hajlott a menet vége, így a környező települések fényeit lehetett látni. A táboromat egy forrás mellett, Nagybárkánytól 20 perc járásra állítottam fel. Későn már, így mire „ágyba kerültem” 9 óra is elmúlt. Nagyon fárasztó nap volt.

Borult időben csöppentem vissza a „rideg valóságba”. A pihenő nap sikeres volt a feltöltődés szempontjából, könnyen jöttek a kilométerek. Igaz, nagy szintkülönbségeket sem kellett leküzdeni. Folyamatosan azon jár az agyam, hogy bele fog e férni a kapott időmbe a teljes kék…kicsit el vagyok maradva időarányosan, ahogy számolgattam a pihenőnapon. 
Azt figyeltem ú közben, hogy ha nyár lenne egy csomó látnivalóról lemaradnék, mert csak mennék a zöld alagútban, ilyenkor viszont a lomdtalan fákon keresztül sok helyen kilátás nyílik a környező vidékre! 
Menet közben fényképeztem egy akkora borz nyomot, jogy még engem is meglepett!
Estére Becskéig jutottam. A falu előtt nem sokkal vertem tanyát. Találtam elszáradt akácokat, így jó tüzem is volt. Megfőztem a megfőzni valót, aztán nyugovóra tértem.

Pihenő nap, végre. Most azt mondom, megérte tegnap a „gyötrelem”. A lábam mozgás képes és töltődöm folyamatosan, eszem, iszom, szundítok. Reggel elsétáltam a helyi kisboltba ahol meglepett a körülményekhez képest jó áruválaszték, és nem mondanám drágának sem ebben a kategóriában.
Persze a pihenő nap nem csak erről szól, ilyenkor felszerelés karbabtartás is van: az egyik legfontosabb dolog a bakancs is ápolásra kerül ilyenkor. Ki tud végre száradni rendesen és egyből kapja kívül a fókazsírt, a belső finom bőr bélés pedig a kézkrémet. A külsejét a hó elég rendesem megtakarította, sárnak nyoma sem volt rajta. Ilyenkor a késem is megélezem, ha meglazult gomb van valahol, azt felvarrom újra, kiteszem száradni ami nyirkos, stb. Előveszem az igazoló füzetet, térképet és nagyjából átgondolom, mit hozhat a következő hét, mire számítsak. Ilyenkor könnyebb, mint menet nap végén fáradtan a menedékben. (Persze az is elrülhetetlen)
Ősagárdon a szállásom az önkormányzat épületében kialakított egyik vendég szobában van. Külön, saját fürdővel, wc-vel. Nagyon szuper kis hely, és olcsónak is mondható! Aki erre tervez kék szakaszon szállást, csak ajánlani tudom. A gondnok néni még a mosni valómat is kimosta! Nagyon kedvesek!