Ma reggel Erika visszavitt Encsre, ahol a postán kezdtem. Egyrészt adtam fel egy csomagot haza pár dologgal, amire már nem lesz szükségem az utolsó pár napon, másrészt fel kellett vennem a mára megérkezett csomagomat. Mindkettő sikerült, utána alaposan bevásároltam a szomszédos boltban, mert innentől kezdve gyér a felhozatal mind boltból, mind választékból.
Mi volt a kapott csomagban? Az otthoni másik jó fejlámpám, amit a „földhöz csapott” helyett fogok használni, és az egyik távcsövem. Igazság szerint egész úton hiányzott a távcső, de a Zemplénbe anélkül be nem teszem a lábam! Szeretek meg-megállni, és hegyoldalakat, sziklákat távcsövezni. Láthat érdekességeket az ember!
Összeraktam a felszerelést, és 10-kor nekiindultam a napnak.
Morfondíroztam magamban, legyen e pihenőnapom, ha igen, hol? Aztán arra jutottam, az elmúlt napokban „sokat” aludtam fedett helyen, ez pedig felér egy pihenő nappal! Így nyerek egy napot.
Gibárton volt az első pecsét. Boldogkőváralja pecsételő hely után már imádott Zemplénem szent földjére léptem! Itt már otthon vagyok, hazaértem! Innentől a lábam nem is nagyon érinti a földet, a szívem repít tovább az úton! Borongós idő van ugyan, de ha behunyom a szemem, ezt a vidéket olyannak látom, amilyennek szeretném, hiszen emlékszem rá milyen nagy hóban, hóvirágos-ibolyás tavaszban, bágyasztóan meleg nyárban, vagy a zöld, barna, sárga száz árnyalatában játszó, pergő levelű őszben. Sokszor láttam így.
Az Arka patak völgye lenyűgöző, vadregényes, számomra egy „mini tajga”. Anno az ilyen helyeken képzeltem magam Arszenyevnek, amint Derszuval feltérképezik a tajgát. Most az olvadás miatt elég magas a vízállása, nagy a sodrása, így nem keltem át rajta minduntalan. Nem is tudtam volna! Egy helyen, ahol már nem tudtam tovább menni a jobb parton, találtam egy átkelésre alkalmas helyet, majd Mogyoróskától 1 km-re egy pihenőnél letáboroztam. Forrás is van, az esőbeálló ideálisnak bizonyult, így nem kellett menedéket építeni. Raktam tüzet, főztem, majd alvás.
