Reggel Árpi visszavitt Bódvaszilasra. Mire bevásároltam a patikában, közértben, már fél 10 lett. Hát, ilyen későn sem indultam még neki. Bódvaszilas után a kis vasúti hidak izgalmas átkeléseket okoztak a Bódván is. A havas, csúszós vas szerkezeten átsétálni nem volt egyszerű. A Bódvarákó után következő emelkedő meglepett kissé, az olvadó időben rendesen megküzdöttem a feljutásért. A Martonyi pálos kolostor romok nagyon tetszettek! Érdemes megnézni annak aki erre jár!
Tornabarakonyban a koponyás feszület is érdekes látvány!
Nap közben számolgattam, tervezgettem, hol táborozzak estére. Szerettem volna lehetőség szerint minél tovább jutni. A késői indulás miatt tovább is tartott a menet. A gyengécske fejlámpám miatt ismét jól jött a telefonon a GPS. Rakacaszend után egyrészt sok hasonló irányú út van, másrészt a jelzések sem hiánytalanok.
Este találkoztam vadászokkal. A lövést is hallottam előtte jó 20 perccel. Keresték a süldőt, amire rálőttek. Beszélgettem velük egy sort. Egyből rájöttek, hogy van közöm a vadászathoz.
Az esti menet Irotán ért véget este 8-kor. Turista házban aludtam végül, a szállást 1 órával előtte foglaltam, mert nagyon későre járt. A gondnok néni érthető okból nem volt feldobva, de szépen begyújtott, megmutogatta a házban a dolgokat. Így megvolt a napi táv!
A „konyhaművészetem” újabb vad megoldásokat alkalmaz: a vagdalthús konzerv belekarikázva a zacsis leveses dologba! Isteni és tápláló!
