A kéktúra

Pihenőnap. Tegnap este némi pálinka, nagyszerű és kiadós vacsora, forróvizes kád után visszatért minden életerőm. Nagynéném megvizsgálta a lábam és adott gyógynövényes tinktúrát+krémet rá. Egész nap pihentettem, valamint délelőtt gyógytornász barátom tanácsára, akivel azonnal konzultációba kezdtünk a bokámat illetőleg, beszereztem egy lábboltozat emelő talpbetétet is a bakancsba. (Köszi a tanácsokat, Anna! Hasznosnak bizonyultak!) Természetesen ismét bőséges ebéd, vacsora és gyógypálinka is elfogyasztásra került. Nagybátyámék kitűnően gondoskodtak rólam, nem lehetek elég hálás ezért. Egyébiránt Zoli nagybátyám szarufaragó népi iparművész, aki elnyerte a népművészet mestere címet is! Gizike néném szintén népművész, fantasztikus csuhé babákat készít, valamint tojás írással is foglalatoskodik!
Még egy dolgot kellett elrendezzek: kiválogatásra kerültek a nem használt holmik súlycsökkentés céljából. 2,7kg-mal lett könnyebb a zsákom, ami nem kevés!

Hajnalban gyönyörű, telihold fényes erdőben reggeliztem. Utána az első hajnali fénynél indulás tovább. Ilyenkor mindig világítok a fejlámpámmal, akkor is, ha már látok, a baleset elkerülése miatt. Legjobb, ha villogó üzemmódba kapcsolom, sokkal feltűnőbb úgy. Nagyon tetszik ez a vidék, már amikor nem aszfalton megyek. Zalaszántó előtt megnéztem a béke Sztupát. Menet közben több Kék Kör ismertető táblát is láttam. Az egyiket le is fényképeztem, ami szemléletesen mutatja a túra szintkülönbségeit. Gondoltam, időnként majd előveszem, ha csüggedek, hogy lássam, még milyen borzalmakon kell keresztülmenjek és hogy most azért nem is olyan rossz.  Délutánra megint beborult és természetesen elkezdett esni, úgy rendesen. Gondoltam, bedugom a fülem zenével (az eső+aszfalt+nagyon sok van még a célig probléma kezelésre hatékony módszer) mikor konstatáltam, hogy valahol elhagytam a headset-em. Bosszúság, semmimet nem szoktam elhagyni, aztán pont most pont ezt…Jól meghúztam ezt a napot, ugyanis Keszthelyen nagybátyámék vártak szállással, vacsorával, forró zuhannyal. Este, sötétben, nagyon elcsigázva elázva érkeztem meg. A nagyobb napi táv, a bokasüllyedésem és a rengeteg aszfalt együttesen kicsit kikészítette a jobb bokámat- be is dagadt.

Kedves mindenki! Nem mindig tudok fotókat feltőlteni a beszámolóhoz, ezért így külön rakosgatok fel, ha van elég térerő. 
Az első fotó: ötletes sorompó Sümeg előtt, hogy ne kelljen bemutatnom egy felemás korlát gyakorlatot a nagy zsákkal. 😀 
Harmadik fotó: Sümeg után ilyen úri helyen táboroztam: volt asztalom meg padom, Tátika romvára alatt.
Szokásos esti kandallóm…

Természetesen reggel is esett. Megettem a tegnap este főtt hideg csokis zabkását (ami sokkal jobban ízlett hidegen). Majd tábort bontottam. Az eső ladsan elállt. Vizem erősen fogytán. Kisvásárhelyen próbáltam kérni, de nem jőtt elő senki a házakból. Sümegig aszfalt…A sümegi àllomáson bélyegzés, majd szóba elegyedtem az egyik vasutassal, aki hozott nekem egy flakon ásványvizet, mondván inkább azt igyam, mint a csapvizet! Innen is hálás köszönetem neki! Egyből eltüntettem a fél palack vizet. Eztán betértem egy boltba, ahol ismét beigazolódott az „éhesen ne vásárolj” elmélet…😀 közel 5000Ft értékben vettem élelmet, melynek egy részét a bolt mellett található kis padra leülve azonnal elfogyasztottam. Elővettem a késem, és parádés kis szendókat rittyentettem az ölemben. Az arra járó nénikék mosolyogtak és jó étvágyat kívántak. Hát abban nem volt hiba! 😀
Az ebédtől jól lakottan más színű lett a világ, még a nap is kisütött egy fél órára! De megint csak aszfalt,-aszfalt..még az erdészeti utakon is. Ekkor gondolkodtam el rajta, hogy az OKT tulajdon képpen (legalábbis ezeken a részeken) nem mást jelent, mint Országúti Kék Túra…A nap végére azért jutott egy kis erdei út is! Az éjszakát csodálatos telihold fénynél Tátika várának romjai alatt, kulturált környezetben töltöttem. Voltak padok és asztalok! Nem kucorogva kellett vacsoráznom! Apró örömök! Az éjszaka végre hidegre fordult, fagyott is!

Az új év első napja nem igazán volt szép. Reggel ugyan szépen kisütött a nap, de utána beborult. A szajki tavaknál készítettem pár felvételt a kamerával, de a telefonnal nem fotóztam kímélendő az akksit. Mivel elseje van, nincs nyitva semmi. Kajám fogytán, bár főzni való még van. Nap közben így maradtak a magvak-aszalt gyümölcsök-szőlőcukor-csoki. Az eső is jobban rákezdett, a nyiladékok is hosszúak és egyhangúak voltak, így a túra során először bedugtam a fülembe a zenét és „robotpilótára kapcsoltam” csak daráltam a kilométereket. Estére Ötvös után a Dergecsi erdőben vertem tanyát. A közelben találtam lábon száradt vékonyabb akácot, amiből viszonylag könnyű volt jó tüzet rakni az egész napi eső ellenére is. (Milyen jó, hogy a szajki tavaknál kiszúrtam a nyírfákat és elég kérget gyűjtöttem!) Mire kész lett a menedék, már rotyogott az eddigi legbizarabb levesem: zacsis tyúkhúsleves+rizs maradék+bulgur maradék+csokis zabkása+kolbász. Meglepő módon nagyon finom volt(vagy csak én voltam elég éhes). Vacsora után még megfőztem a másnapi reggelire való zabkását, aztán a tüzem fényénél álomba merültem.

Reggel az első pecsét Gércén került az igazoló füzetbe 1 órás kutyagolás után. Aztán végeláthatatlan erdészeti aszfaltos üzemi utakon baktattam, aminek a monotonitását az erdő látványa sem tudta megtörni. A rózsáskerti erdészháznál csináltam pár fotót, majd újévi jókívánságokat küldtem. Nem nagyon fotóztam akksi kímélés miatt ma sem. Estére Hosszúpereszteg előtt egy dombtetőn ütöttem tábort. Találtam elegendő tűzifát, így meg tudtam főzni a szokásos levesem, ám ma megvadítottam 4 virslivel, hiszen szilveszter este van! Vacsora után gyönyörködtem a hold sejtelmes fényében úszó erdőben. Istenem, fiatal vadász koromban mennyit bolyongtam ilyenkor erdőn-mezőn! Lánccal sem lehetett volna lekötni…szép emlékeket idézett. Aztán kandallóm tüzét nézve elnyomott az álom. Tudtam mikor van éjfél, mert „az ellenséges tüzérség lőni kezdte a környező falvakat”-beindult a petárdázás-rakétázás.

Előző estére Kőszeg és Tömörd közt félútig jutottam. Itt állítottam fel a menedékem az erdőben, természetesen esőben. Sikerült ismét elázni. Ezért is volt fontos tüzet rakni, egy kicsit átmelegedni, egy jó meleg levest főzni. Mire megfőtt a leves, átöltöztem, megtisztálkodtam. Megvacsoráztam és utána el is aludtam. Ébresztő reggel 5-kor. Már nem esett. Reggeli, tábor bontás, összepakolás, aztán indulás tovább. Nap közben kisütött a nap, így ebédidőben kiteregettem a nedves ruhákat száradni. Egész jól megszikkadtak, délutánra meg is száradt mind, mert magamra vettem és a testhőmmel rásegítettem a napsütésre. Este felé már lassan kezdtem nézegetni táborhelynek valót, mikor egy vadász bácsival találkoztam, aki felhívta a figyelmemet:”Ruházata rejtő színű, tegyen fel egy fejlámpát vagy egy láthatósági mellényt a balesetek elkerülése miatt.” Megköszöntem neki a figyelmeztetést, mert igaza volt, és nagyon kedvesen, kultúráltan mondta, jó szándékkal. Feltettem a fejlámpám és úgy folytattam utam. Táboromat egy fenyves nyiladékán állítottam fel Szeleste előtt. Emlékezve a vadász bácsi szavaira a menedék fölé kifüggesztettem a láthatósági mellényem. A szokásos tűz-tea-leves szeánsz után tisztálkodás és alvás következett.