Szarvasbőgés hallgatós, kintalvós II. Remete találkozó

Szeptember 23.-án délután találkozott a kis csapat Aszódon. Engem innen-onnan mindenki „ismert”, de egymást csak néhányan. A Kölcsönös bemutatkozásokat követően autókba ültünk, és kimentünk a tervezett helyszínre, a galgamácsai lőtér közelébe. Itt kaptunk helyet az erdészettől, ahol nem zavartuk a vadászatot, és „Ők” sem minket. 
Pár szóval köszöntöttem a résztvevőket és néhány mondatban bemutattam a területet, ahol a hétvégét töltöttük. Ezután kellemes séta keretében meséltem az itteni erdőről, a gímszarvasokról, arról, mit is jelent, hogyan is zajlik a szarvasbőgés. Néhány helyen megállva az adott hely jellegzetességét, vagy éppen fontosságát beszéltük át. Remélem, mindenki tanult valami hasznosat!
A séta után elérkezett a táborverés, tűzrakás ideje is. Mindenki felállította éjjeli szállását: ki sátrazott, ki függőágyazott, ki ponyvamenedékben aludt.
A tábortűz körül gyülekezett mindenki, és ahogy az lenni szokott ilyen társaságokban, hamar megindult a beszélgetés, hiszen hasonló érdeklődési körű, közvetlen emberek voltak jelen! Volt szó késekről, felszerelésről, gyereknevelésről (Hiszen a Tordé család két kislányukkal érkezett, akik igazi kis belevaló erdei manók!). Kriszti és Robi kéktúrás élményekkel szórakoztatott minket. Lassan mindenki megvacsorázott, ránk esteledett. A szarvasok csak nem akartak a közelünkben (és „időben”) bőgni, ezért, csöndben, sötétben, felsétáltunk egy magaslati pontra, ahonnan már hallhattuk a környező völgyekből a lassan kezdődő bőgést. Jó egy óra hosszát álldogáltunk, és közben egyre több bika kapcsolódott be a koncertbe. Közben suttogva azért egy két dolgot még el tudtam mondani…

Visszafelé a táborba vezető úton megcsodáltuk az időközben kitisztult égen a rengeteg csillagot. Beazonosítottuk a sarkcsillagot is (egy kicsit ráfókuszáltam fejlámpámmal 😀 ), valamint kerestük a legújabb világvégét jelentő konstellációt, de nem sikerült megtalálni – túl is éltünk megint egyet…
A séta után még ismét beszélgettünk a tábortűznél, és természetesen nem maradhatott el a jóízű nevetés sem a mulatságos történeteken!
Lassan mindenki nyugovóra tért. Az éjszaka folyamán többször lehetett hallani a bőgést.
Másnap reggel ébredés után reggeli, majd táborbontás következett. Volt akinek már korán el kellett indulnia, és volt aki még ráért egy kis sétára, melynek keretében megnéztük a galgamácsai vadászházat, majd kisétáltunk az öreg tölgyhöz is. Megtekintettünk egy vaddisznó befogót is, ahol meséltem régi élményeimről.
A napot 11 óra körül zártuk, ahol mindenki elbúcsúzott.
Remélem, jól éreztétek magatokat, és hasznosnak találtátok ezt a hétvégét!
Egy biztos, új ismeretségek születtek, és jó társaságban röpült az idő!
Köszönöm a résztvevőknek, hogy megtiszteltek jelenlétükkel, és érdeklődve hallgatták mondókámat!
Üdv, Tanki