Reggel a változatosság kedvéért esett. Megint sátoron belül összepakolás, reggeli, belebújni a nyirkos ruháinkba, majd egy rövid eső szünetben sátor bontás, és indulás tovább! A célunk a Tjaktja hágón átkelés volt, ami a túra legmagasabb pontja és féltávja. Alig haladtunk valamennyit, olyan eső kapott el minket, hogy perceken belül, kivétel nélkül mindenki ronggyá ázott! Bakancsunkban cuppogott a víz. Még az alsó neműnk is vizes volt. Hozzá egy kis szél, mert ahogy szokás mondani: „Sz@r az eső szél nélkül!” 
Szerencsére a nagyon erős eső háromnegyed óra múlva megcsitult. Akkor megálltunk pihenni és átöltözni. Én úgy döntöttem, hogy felül csak a hosszú ujjú gyapjú aláöltözőmet viselem (ezt szárazon szedtem elő a hátizsákból), és majd a testem menet közben termel elég hőt, hogy ne legyen baj! Ez később jó döntésnek bizonyult! Felfelé haladtunk folyamatosan. Menet közben ismét láttunk rénszarvasokat! Tamás szemfüles volt és fotózott! Én szokás szerint távcsöveztem.
Reggel a GPS készülékre üzenetet kaptunk, hogy mindenképp érjük el ma az Alesjaure Fjallstationt, mert este 6 óra körül nagy vihar várható, 90Km/h széllel, villámokkal, minden ami kell! Emiatt erőltetett menetben gyalogoltunk végig. Közben persze esett az eső. A hágón fent még volt hó is! A csúcsán egy menedék ház található, ide behúzódtunk Petrával kicsit pihenni, melegedni. Mikor beléptünk, még jó páran voltak bent. Egy srác éppen tüzet próbált gyújtani a kályhában, nem sok sikerrel. Na, erre vérszemet kaptam, előhúztam a kis F1-em, mondtam a srácnak, ezt bízza rám, és nekiállktam a tűzrakásnak. Jó karvastagságú nyírfa kuglik voltak odakészítve. A szokásos módon, ütőfázás, apró szilánkok hasítása, tollaság, nyírfakéreg (hiszen kéznél volt), szikravető, és már lobogott is a tűz! Az egyik svéd hegyi vezető srác végig nézte az egészet, elismerően bólogatott, pár szót váltottunk a késről és a tokjáról. Kicsit melegedtünk, aztán indultunk is tovább!
Egész úton ismét csak esett szinte végig. Sátorban ebéd, kis pihenő, aztán gyerünk tovább! A tervezett táborhelyünkhöz képest az Alesjaure menedék még +4 km volt! Már messziről láttuk a célunkat, de még egy óra kellett, hogy odaérjünk! Ismét esőben sátor állítás, majd felmentünk a menedék házba, ahol volt egy közösségi tér ahol meg lehetett vacsorázni. Azt hittem, hogy bent meg tudom forralni a vizet a gázfőzőn, de rám szóltak, hogy bent csak enni lehet, kint kell főzni. Na, itt jött el a mélypont számomra: vissza ki az esőbe, szélbe, szélfogó nélkül gázfőzőn 4 adag vizet forralni a vacsorához! Ekkor bizony szégyen-nem szégyen, szabadon engedtem ékes magyarságomat, messze zengtek súlyos szavaim a gleccservölgyben Utána vacsora közben lenyugodtam, asztaltársaságunk a Finnek voltak! Jó sokat röhögcséltünk!
Vacsora után vissza a sátorba, ahol próbáltam egy kis fűtést eszközölni a gázfőző és a szélfogó segítségével. Csak úgy ideiglenesen. Mindenünk vizes, nyirkos volt, kivéve a hálózsákokat. Ez után a nap után nem kellett altani egyikünket sem! Ez volt a túra legkeményebb napja, mind fizikailag, mind mentálisan, de megcsináltuk! A „zord észak” most igazán megmutatta magát! A látvány az út során viszont mindenért kárpótolt minket! Egyszerűen nem lehetett betelni vele!
A nap tanulsága: a gyapjú aláöltöző és gyapjú zokni bizony életmentő volt!
