Reggel esőre ébredtünk. Egész éjjel esett, erős szél volt, szóval csak folytatta, amit elkezdett.
Megreggeliztünk, majd összepakolásztunk a sátor alatt, majd egy eső szünetben lebontottuk a sátrakat és útnak indultunk.
A terep jelentősen megváltozott, a fák eltűntek, helyette csak kövek, sziklák és lágyszárúak voltak. Az út már nem „sztráda” volt, hanem kövek, sár, víz. Mindenhol patakok, folyók, amiken vagy függőhídon, vagy pallókon, vagy csak úgy, gázlókat keresve tudtunk átjutni.
A táj viszont leírhatatlanul szép! Mentünk, kis pontocskák a hatalmas hegyek, völgyek, terek között! Elállt a szavam is! Itt igazán meg lehet érezni, milyen apró kis porszemek vagyunk az igazi vad természetben!
Nap közben hosszabb, rövidebb kihagyásokkal esett végig! Ebédidőben Tamás sátrának a külső részét felhúztuk (mert az oktatási napon kaptunk tippet, hogy a sátrat úgy csomagoljuk el, hogy vegyük ki a belső részt, azt külön, a külső részt is külön, mert így, ha szükséges hosszabb pihenőnél lesz egy eső és szélvédett helyünk). Ekkor történt, hogy próbáltam valami síkabb, szélvédettebb helyet keresni a sátornak, eközben egy domboldalon lefelé haladva akkorát estem, mint az ólajtó! A csúszós köveken elvesztettem az egyensúlyomat, és hopp, majdnem meglett a baj! Annyi szerencsém volt, hogy esés közben a hátamra fordultam, így a hátizsákom érkezett a kövekre, ezzel tompítva az ütést. Egy kicsit feküdtem hanyatt, fejjel a lejtnek, majd megkezdtem a feltápászkodási manővert: mellszíj kicsatol, pihi, vállheveder meglazít, pihi, kibújás, felülési kísérlet – ekkor jöttem rá, hogy a derék hevedert is ki kell csatolni. Végül feltápászkodtam, kiszabadítottam a kövek közé szorult hátizsákot, és minden oké! Ebben a pillanatban futott át az agyamon, hogy bizony nem volt hülyeség olyan utasbiztosítást kötni, amiben van helikopteres mentés! Ugyanis itt két lehetőség van: bemégy a túra elején, és kijössz a végén, vagy, ha baj van, akkor helikopter!
A Singi Fjallstation-nál tartottunk egy hosszabb pihenőt ismét. Itt tértünk rá a Kungsleden túra útvonalra! Azt is megállapítottuk, hogy az eddigi haladási sebességünk elég csekély, bele kell húznunk, hogy emberi időben elérjük az esti táborhelyet, behozva a tegnapi lemaradást!
Innentől kezdve kemény gyaloglás következett. Időnként megálltunk pár percre, de aztán nyomtuk tovább. Az egyik megállókor láttunk rénszarvasokat! Sajnos ezt nem fotóztam, mert a távcsövem ráragadt a szememre, nem győztem nézni őket! Másik megállókor pedig hófajdok rohangáltak minden felé!
Az esti táborhelyünk a Salka Fjallstuga volt. Luxusnak számító pottyantós budikkal! Ahh, milyen megkönnyebbülés, hogy nem az esőben-szélben kell guggolni a kövek közt! 
Természetesen esőben vertünk sátrat. Gyors vacsora, aztán ájulás! Ez már fárasztó nap volt!
