FjallRaven Classic 3. nap

Reggel a változatosság kedvéért esett. Megint sátoron belül összepakolás, reggeli, belebújni a nyirkos ruháinkba, majd egy rövid eső szünetben sátor bontás, és indulás tovább! A célunk a Tjaktja hágón átkelés volt, ami a túra legmagasabb pontja és féltávja. Alig haladtunk valamennyit, olyan eső kapott el minket, hogy perceken belül, kivétel nélkül mindenki ronggyá ázott! Bakancsunkban cuppogott a víz. Még az alsó neműnk is vizes volt. Hozzá egy kis szél, mert ahogy szokás mondani: „Sz@r az eső szél nélkül!” 😃 Szerencsére a nagyon erős eső háromnegyed óra múlva megcsitult. Akkor megálltunk pihenni és átöltözni. Én úgy döntöttem, hogy felül csak a hosszú ujjú gyapjú aláöltözőmet viselem (ezt szárazon szedtem elő a hátizsákból), és majd a testem menet közben termel elég hőt, hogy ne legyen baj! Ez később jó döntésnek bizonyult! Felfelé haladtunk folyamatosan. Menet közben ismét láttunk rénszarvasokat! Tamás szemfüles volt és fotózott! Én szokás szerint távcsöveztem.

Reggel a GPS készülékre üzenetet kaptunk, hogy mindenképp érjük el ma az Alesjaure Fjallstationt, mert este 6 óra körül nagy vihar várható, 90Km/h széllel, villámokkal, minden ami kell! Emiatt erőltetett menetben gyalogoltunk végig. Közben persze esett az eső. A hágón fent még volt hó is! A csúcsán egy menedék ház található, ide behúzódtunk Petrával kicsit pihenni, melegedni. Mikor beléptünk, még jó páran voltak bent. Egy srác éppen tüzet próbált gyújtani a kályhában, nem sok sikerrel. Na, erre vérszemet kaptam, előhúztam a kis F1-em, mondtam a srácnak, ezt bízza rám, és nekiállktam a tűzrakásnak. Jó karvastagságú nyírfa kuglik voltak odakészítve. A szokásos módon, ütőfázás, apró szilánkok hasítása, tollaság, nyírfakéreg (hiszen kéznél volt), szikravető, és már lobogott is a tűz! Az egyik svéd hegyi vezető srác végig nézte az egészet, elismerően bólogatott, pár szót váltottunk a késről és a tokjáról. Kicsit melegedtünk, aztán indultunk is tovább!

Egész úton ismét csak esett szinte végig. Sátorban ebéd, kis pihenő, aztán gyerünk tovább! A tervezett táborhelyünkhöz képest az Alesjaure menedék még +4 km volt! Már messziről láttuk a célunkat, de még egy óra kellett, hogy odaérjünk! Ismét esőben sátor állítás, majd felmentünk a menedék házba, ahol volt egy közösségi tér ahol meg lehetett vacsorázni. Azt hittem, hogy bent meg tudom forralni a vizet a gázfőzőn, de rám szóltak, hogy bent csak enni lehet, kint kell főzni. Na, itt jött el a mélypont számomra: vissza ki az esőbe, szélbe, szélfogó nélkül gázfőzőn 4 adag vizet forralni a vacsorához! Ekkor bizony szégyen-nem szégyen, szabadon engedtem ékes magyarságomat, messze zengtek súlyos szavaim a gleccservölgyben 😃 Utána vacsora közben lenyugodtam, asztaltársaságunk a Finnek voltak! Jó sokat röhögcséltünk!

Vacsora után vissza a sátorba, ahol próbáltam egy kis fűtést eszközölni a gázfőző és a szélfogó segítségével. Csak úgy ideiglenesen. Mindenünk vizes, nyirkos volt, kivéve a hálózsákokat. Ez után a nap után nem kellett altani egyikünket sem! Ez volt a túra legkeményebb napja, mind fizikailag, mind mentálisan, de megcsináltuk! A „zord észak” most igazán megmutatta magát! A látvány az út során viszont mindenért kárpótolt minket! Egyszerűen nem lehetett betelni vele!

A nap tanulsága: a gyapjú aláöltöző és gyapjú zokni bizony életmentő volt!

FjallRaven Classic 2. nap

Reggel esőre ébredtünk. Egész éjjel esett, erős szél volt, szóval csak folytatta, amit elkezdett.

Megreggeliztünk, majd összepakolásztunk a sátor alatt, majd egy eső szünetben lebontottuk a sátrakat és útnak indultunk.

A terep jelentősen megváltozott, a fák eltűntek, helyette csak kövek, sziklák és lágyszárúak voltak. Az út már nem „sztráda” volt, hanem kövek, sár, víz. Mindenhol patakok, folyók, amiken vagy függőhídon, vagy pallókon, vagy csak úgy, gázlókat keresve tudtunk átjutni.

A táj viszont leírhatatlanul szép! Mentünk, kis pontocskák a hatalmas hegyek, völgyek, terek között! Elállt a szavam is! Itt igazán meg lehet érezni, milyen apró kis porszemek vagyunk az igazi vad természetben!

Nap közben hosszabb, rövidebb kihagyásokkal esett végig! Ebédidőben Tamás sátrának a külső részét felhúztuk (mert az oktatási napon kaptunk tippet, hogy a sátrat úgy csomagoljuk el, hogy vegyük ki a belső részt, azt külön, a külső részt is külön, mert így, ha szükséges hosszabb pihenőnél lesz egy eső és szélvédett helyünk). Ekkor történt, hogy próbáltam valami síkabb, szélvédettebb helyet keresni a sátornak, eközben egy domboldalon lefelé haladva akkorát estem, mint az ólajtó! A csúszós köveken elvesztettem az egyensúlyomat, és hopp, majdnem meglett a baj! Annyi szerencsém volt, hogy esés közben a hátamra fordultam, így a hátizsákom érkezett a kövekre, ezzel tompítva az ütést. Egy kicsit feküdtem hanyatt, fejjel a lejtnek, majd megkezdtem a feltápászkodási manővert: mellszíj kicsatol, pihi, vállheveder meglazít, pihi, kibújás, felülési kísérlet – ekkor jöttem rá, hogy a derék hevedert is ki kell csatolni. Végül feltápászkodtam, kiszabadítottam a kövek közé szorult hátizsákot, és minden oké! Ebben a pillanatban futott át az agyamon, hogy bizony nem volt hülyeség olyan utasbiztosítást kötni, amiben van helikopteres mentés! Ugyanis itt két lehetőség van: bemégy a túra elején, és kijössz a végén, vagy, ha baj van, akkor helikopter!

A Singi Fjallstation-nál tartottunk egy hosszabb pihenőt ismét. Itt tértünk rá a Kungsleden túra útvonalra! Azt is megállapítottuk, hogy az eddigi haladási sebességünk elég csekély, bele kell húznunk, hogy emberi időben elérjük az esti táborhelyet, behozva a tegnapi lemaradást!

Innentől kezdve kemény gyaloglás következett. Időnként megálltunk pár percre, de aztán nyomtuk tovább. Az egyik megállókor láttunk rénszarvasokat! Sajnos ezt nem fotóztam, mert a távcsövem ráragadt a szememre, nem győztem nézni őket! Másik megállókor pedig hófajdok rohangáltak minden felé!

Az esti táborhelyünk a Salka Fjallstuga volt. Luxusnak számító pottyantós budikkal! Ahh, milyen megkönnyebbülés, hogy nem az esőben-szélben kell guggolni a kövek közt! 😃

Természetesen esőben vertünk sátrat. Gyors vacsora, aztán ájulás! Ez már fárasztó nap volt!

FjallRaven Classic 1. nap

Reggel kaptunk egy bőséges igazi SVÉDasztalos reggelit, majd utána felszerelés véglegesítés, a feladandó holmi feladása (amit a célba átszállítottak), induló hátizsákok mérlegelése (az enyém 22kg volt mindennel együtt, Petráé 15kg). Mérlegeléskor többen kiszúrták a Kredencet (meg előző nap az oktatásokkor is), kérdezték, ki a gyártója, milyen cég ez, stb. Mindenkinek nagyon tetszett a klasszikus stílusa és a masszívsága! Mondtam, hogy ezt biza én készítettem! Na, lett is pár új nemzetközi követője az insta oldalamnak! 😃 A Finn különítménnyel is ez okból kezdtünk el beszélgetni.

Ezután buszokkal vittek minket a túra kezdőpontjához. A Camp Ripan-tól még jó másfél órát buszoztunk.

A kezdőpont Nikkaluokta volt (amit én a könnyebb megjegyezhetőség miatt átkereszteltem Nikilaudának. 😃 )

A tervezett táv 23km lett volna mára, hogy a többi nap kényelmesebb legyen.

Gyönyörű napos időben indultunk útnak. Girbe-gurba nyíjes erdőkben haladtunk, majd kiértünk nyíltabb területekre. Én csak ámultam, nem győztem magamba szívni a látványt! Elhaladtunk a Láddjujávri tó mellett, a nevezetes Lap Donalds hamburgerezőnél, ahol rénszarvas habit lehetett venni. Mi nem neveztünk be, mert egyrészt nem olcsó, másrészt a túra kb.5. km-nél van a hely.

Ebédelni megálltunk egy patak parti pihenőnél. Kiemelném már most, ennyi iható folyó vizet még soha nem láttam, mint ami itt van! Lépten-nyomon csermelyek, patakok, folyók, tavak! Fantasztikus!

Ebéd után tovább folytattuk utunkat, több rövidebb megállóval. A terep nem volt nehéz, volt pár függőhíd a folyók felett, voltak fenyő pallós szakaszok is, egész jól lehetett haladni. Egészen a Kebnekaise Fjallstation-ig jutottunk estére. A terv az volt, hogy innen még jó 3,5 km-t megyünk tovább és ott táborozunk, de az időjárás előrejelzés szerint hamarosan eső jön, így jobbnak láttuk az állomás után pár száz méterrel felvreni a sátrakat! Így is már esőben és határozott szélben fejeztük be a műveletet!

Gyors vacsora, majd meglepve tapasztaltam, hogy elröppent az idő: az órám már 22:00-t mutatott, kint viszont nappali világosság van! Hát persze! Hiszen annyira fent vagyunk északon, hogy az évnek ebben a szakában csak egy pár órát van sötét! (Kb 4-5 óra hosszát).

Gyors és ájulás szerü elalvás következett. 🙂

A feltöltött fotók közül amire azt mondjátok, hogy úristen, milyen jó, na azokat Tamás készítette! 😃