Néhány fotó a múlt hétvégi TanTúráról. A nem éppen ideálisnak ígérkező időjárás ellenére a jelentkező résztvevők egyöntetűleg azt mondták, tartsuk meg a túrát! Szombat délutántól vasárnap reggelig, illetve vasárnap kb. déltől esett az eső, nem is kevés! Végülis a körülmények ideálisak lettek arra, hogy megtapasztalhassák a résztvevők a tartós esőben történő túrázás, táborozás, tűzgyújtás, közösségi tér létrehozás élményét! Nem utolsó sorban bizony a felszerelések esetleges hiányosságaira is rávilágított ez a két nap, illetve felismerésekhez is vezetett: mit kéne még berakni a zsákba, vagy mit kéne máshogy csinálni legközelebb! Mindenki egybehangzó véleménye az volt, hogy megérte részt venni, mert rendhagyó, nagy tapasztalás volt! Mindig mondom, hogy „rossz időre” felkészülni csak rossz időjárásban lehet, az elméleti okoskodások nem mindig úgy működnek a gyakorlatban, mint azt várnánk! 
Gyakoroltuk az esős időben történő tűzgyújtást mindenféle mesterséges indító anyag nélkül, aki megpróbálta azzal addig csináltuk, amíg sikerrel nem járt! 
Raktunk „szárító tüzet”, ami kiszárítja az eső áztatta fát, így a tűzre már szárazon kerülhet. Mindenki a saját szemével láthatta, hogy ha jól és megfelelő méretű tüzet rakunk, azt az eső sem oltja el!
Szarvasbőgést is hallottunk szombat délelőtt (igen, pont ekkor kezdődött a „java bőgés”), valamint vasárnap hajnalban is. Meséltem a szarvasbőgésről, imitáltam is, valamint ezzel kapcsolatos különlegesebb élményeimet osztottam meg a csapattal.
Az esti tábortűznél jóízű, sokszor hangos nevetéssel megszakított beszélgetés volt a program, ahogy az már lenni szokott!
Vasárnap a táborhelyet természetesen „rendrakás” után hagytuk el, nyomainkat eltűntettük, ez már alap az ilyen túrákon.
A túra végén mindenki elégedett és jó kedélyű volt, hiába ezek a srácok keményebbek, mint az átlag! Külön kiemelném a legifjabb túrázónkat, aki 10 éves és apukájával érkezett! Zokszó nélkül csinálta végig az egészet, hozva a saját felszerelését, érdeklődött a technikák iránt (sőt, többet ismert, mert gyakorolta otthon). Ezzel bizony pár „túrainfluenszert” simán lekörözött! 
Innen is, ismét gratulálok „Kopi”!
Nektek köszönöm srácok, hogy ilyen elszántak és kitartóak voltatok, ilyen jó kedéllyel lendültetek túl a nehézségeken, le a kalappal előttetek!
A fotókért köszönet: Jani, Tibi, Ádám, Robi, Gabi!
