Két hete egy lelkes kis csapattal vágtunk neki a téli Börzsönynek, kinnalvás és a téli táborozás rejtelmeinek megismerése céljából! Fenn a hegyen még tartotta magát a tél, hóval, jéggel és hideggel. Szombaton, időnként erős szélben haladtunk, ami a hőérzetünket is jelentős mértékben befolyásolta: jóval hidegebbnek tűnt az idő, mint amit a hőmérő mutatott. Menet közben nyomoztunk, elmeséltem, miért lehet télen véres vad lábnyomokat látni, valamint meséltem a prémvadászokról is kicsit.
A résztvevők élőben is láthatták a táborhely kiválasztásának folyamatát, ugyanis csak nagyjából lőttem be a helyszínt, de a menedékek, sátrak konkrét helyét csak odaérve jelöltük ki. Itt szembesülhettek azzal, hogy esetenként az oda vezető ösvényt akár több száz méterrel is el kell hagyni a tökéletes hely megtalálásához. A menedékek felállítása után gyors tűzrakás következett, mely létfontosságú volt ebben a hidegben. Este 5 óra felé a szél csitult, majd el is állt aminek nagyon örült mindenki, bár a lehetőségekhez mérten kevésbé széljárta helyen ütöttük fel a táborunkat. Pontosan a szélnek köszönhetően a gyakorlatban is mindenki a saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen fontos a menedék nyújtotta szélárnyék!
Este a tábortűznél sütögettünk, jókat beszélgettünk és persze, ahogy ez lenni szokott, hatalmasakat kacagtunk! Ismét nagyon jó társaság jött össze, de ez borítékolható volt, mert ilyen túrára nem jelentkezik akárki! 
Külön kiemelném a társaság hölgy tagjait: Karolt és Gabit, akiknek ez volt életük első igazi kinnalvós túrája (egyből a mélyvízbe – mondhatnák), és számomra meglepően jól és vidáman viselték a „megpróbáltatásokat”: a felszerelés cipelését, az éjszakai hideget. Párom, Petra is derekasan bírta, mert neki sem mindennapos esemény a téli menedékben alvás! 
Gyönyörű holdvilágos éjszakánk volt, a havas erdőben messzire el lehetett látni. Ennek megfelelően az éjjel és a hajnal hideg lett, reggel a hőmérő -7,4C fokot mutatott.
Vasárnap gyönyörű, napsütéses téli táj lett kitartásunk jutalma! Délelőtt a résztvevők gyakorolták a szikravetős tűzgyújtást, nyírfakéreg élesztékkel. Nem nyugodtunk, míg mindenki sikerrel nem járt! Jó volt látni az arcokon az őszinte boldogságot egy-egy fellobbanó lángocska láttán!
Az ebédet követően visszaindultunk Diősjenőre, menet közben gyönyörködve a napsütésben szikrázó havas erdőben, hegyekben.
Köszönöm szépen mindőtöknek, hogy eljöttetek a túrára! Balázsnak köszönet a sok „kütyüért”, amivel megajándékozta a csapat tagjait, a lányoknak a kitartást és a jókedvet, Tibinek és Janinak a storykat, a nevetést, a társaságot!
Köszönet a fotókért Petrának, Gabinak, Karolnak, Tibinek!
