A minap felmerült a kérdés az alaptábor.hu Fórum Facebook-os csoportban, hogy ki mit csinál, ha a rossz, az esős időjárás beűzi a menedék/sátor/ponyva alá. Mivel üti el az időt. Jöttek a szokásos válaszok: Eszem-iszom-alszom, farigcsálok, elmélkedek, csomozást gyakorolok, stb. Ezek is jó elfoglatságok.
Én azonban egy kicsit másfelől közelítem meg a dolgot.
Sokan mondják, hogy nem mennek ki télen/nyáron/ősszel mert hideg van/nagyon meleg van/esős az idő, stb. Erről az a véleményem, hogy az embernek így is kevés lehetősége van kint lenni, ha ebből kizárunk egy évszakot, akkor a lehetőségeink negyedét, ha még egy évszakot akkor a felét elvesztegetjük. Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ilyen helyen élünk, ahol váltakoznak az évszakok, mindig újabb és újabb látni – átélni valóval szolgálnak, csodás körforgásban! Megunhatatlan!
Esős borongós, „trutyi” időben is lehet hasznosan tölteni az időt. Lehet ilyenkor is túrázni, menni, csak célszerűen kell öltözni. Tudom, nem éppen kellemes vagy lélekemelő ilyenkor kint lenni, de nagyszerűen edzi az embert. Fizikálisan is és ellenállóképességileg is. Mind tesben, mind lélekben. Igenis meg kell tapasztalni, gyakorolni kell, milyen bőrig ázni és úgy is boldogulni!
Anno, hivatásos vadászként ilyen időben is menni kellett, tenni a napi teendőket, etetni, vadásztatni. Nem számít milyen idő van! Aztán beültem a boltba, mindig fedett helyen, mindig jó melegben, és észrevettem magamon, hogy kezd idegen lenni a rossz idő. Nem szeretek kint lenni…és ekkor tudatosult bennem, hogy elkezdtem elpuhulni. Régen mit sem számított eső-hó, (az csak víz, had essen, ha esnie kell – ezt mondtam mindig). És újra elkezdtem esős időben is egyre többet menni. Akinek ilyen hobbija van, amit nem tornateremben, vagy fedett helyen játszanak, annak az időjárás csak egy tényező, amit be kell kalkulálni, de változtani rajta nem lehet. Idegeskedni is fölösleges rajta.
Ilyenkor lehet igazi tapasztalatokat gyűjteni, mit – miért és hogyan kell csinálni. Pl. lehet valaki prímán gyújt tüzet verőfényes nyári napokon, de ilyenkor csak pislog, hogyan is kéne nekikezdeni. Kapok több ilyen privát üzenetet, hogyan gyújtottam tüzet minden este Télen a Kéken, mikor olyan rossz idő volt. Hát a válasz roppant egyszerű: nem csak akkor megyek ki, mikor minden ideális, hanem akkor is, amikor „trutyi” idő van. Mert csak „rossz” időben lehet felkészülni, begyakorolni a dolgokat – rossz idő esetére.
Vagy hogyan lehet hamar gyorsan tábort verni úgy, hogy ne ázzon szét mindened, illetve tábort bontani esőben hasonlóképp. Mit milyen sorrendben csinálsz, stb. Ezt is csak esős időben lehet kitapasztalni, kellemes lágy tavaszi – nyári napokon nem.
Hogyan szárítozol meg este, reggelre hogyan lesz száraz ruhád (adott esetben mennyi váltó ruhát vigyél, stb) Hiába néz meg számtalan videót a témában, hiába olvas jó cikkeket az ember fia, ha nem megy ki gyakorolni, fogalma sem lesz róla mivel jár ez.
Minél több időt tölt kint az ember ilyenkor, annál jobban kialakul benne az a szemlélet: mindegy milyen idő van, nem számít, teszem a dolgom!
Mi a bizonyíték erre? Pl. a Kék túrám során nagy könnyebbség volt, hogy az időjárás változékonysága és nem éppen kedvező volta miatt nem törtem meg. 
Mindent megoldottam, hiszen „rutin feladatok” voltak, ilyen körülmények közt is!
Végezetül egy örök vicc:
Vadászat szempontjából kétféle időjárás létezik: vadászatra alkalmas és vadászatra KÜLÖNÖSEN alkalmas. 
Ugyanez vonatkozik minden szabadtéri elfoglaltságra, amit kedvtelésből, szeretettel művel az ember!
