Előzménye is volt ennek a múlt hétvégi Töki megmozdulásnak. Bő 1 évvel ezelőtt kezdődött, amikor még egyesületi tag voltam…így:
„I.Bozótmíves hétvége Tökön, Heim Tankrénd vezetésével”
A Kortárs Képzőművészetért 2004 Alapítvány és a Máltai Szeretetszolgálat által indított „Jövendő pályázat” finanszírozásában került megrendezése a május 07-09-i hétvégén az 1. Bozótmíves hétvége, Heim Tankréd – Tanki vezetésével.
A hétvége a borongós, szemetelő esős szombat reggel, egy elméleti előadással indult, amelyen Tanki ismertette egy prezentáció keretében, mivel fogunk foglalkozni az elkövetkezendő két napban. A program gyermekek számára szerveződött, a legidősebb gyerkőc 13, a legkisebb 7 éves volt. Tanki nagyon jó érzékkel éppen annyit magyarázott a srácoknak, amivel fent tudta tartani az érdeklődésüket, de nem terhelte őket túl sok információval. Az első pillanatok zavara után, az előadás interaktív módba ment át, a gyermekek lelkesedéssel vettek részt olyan bonyolult és fontos kérdések megoldásában, mint pl az ember vízszükségletének, illetve a tűz szükségességének kérdésköre.
A kb 1 órás prezentáció után elindultunk a Nyakasra, a táborhelyünkre. A megérkezés örömére megtartott tízórai szünet után a sátrak állítása kezdődött meg. A gyerkőcök megtanulták a helyszín megválasztásának különböző szempontjait, illetve a kiválasztott helyszín megtiszítását, ki-ki annak szükségességét is, mivel előbb állította fel a sátrát, így az alja igen szúrósra sikeredett. A sátrak felállítása után a ponyva menedékek több típusának építését mutatta be Tanki, majd a bemutató után, aki nem sátorban aludt elkészítette a saját menedékét.
Ebéd után elindultunk gyantás ágat – fatwoodot- keresni az erődbe, hogy a délelőtti prezentáció alapján a gyakorlatban is megtanuljanak tüzet gyújtani. Miután Tanki mindenkinek szerzett fatwoodot, bemutatta a tűzgyújtás alapjait, gyantás ág és szikravető segítségével. Ezután a kis csoportokra bomlott gyerekhad próbálkozott saját tűz meggyújtásával, ami Tanki szakszerű segítsége mellett mindenkinek sikerült is. Amit meggyúltak a tüzek a gyerekek azonnal nekiláttak az uzsonna elkészítésének, az rendelkezésre álló összes élelmiszerkészlet felhasználásával Sietniük kellett, mert az ég nagy dörgés mellett beborult és esni kezdett, de meg nem áztunk, köszönhetően Tanki tapasztalatának, mivel a közösségi tér fölé ponyvát feszítettünk ki, így szárazon maradtunk. Ekkor szembesült Tanki olyan körülménnyel, amit ő még pályafutása alatt nem látott, „fordított rendszerű emeletes tűzzel” , azaz a tűz volt alul, felette egy fedél, hogy ne ázzon meg . A srácok nagyon vigyáztak a tüzükre, így meghordták a fedelet falevéllel, így már a faluban is egyértelmű volt a szülők számára, hogy merre is táborozunk; csak a füstjeleket kellett követni.
A vacsoráig szabad foglalkozás alatt késhasználatot, a szikravető használatát gyakorolták a gyerekek. Vacsora előtt megérkezett hozzánk Kollár Józsi bácsi, aki bemutatta a gyerekeknek a körülöttünk lévő erdőt, megismertette őket a gyönyörű kilátás mellett látható területek helyi elnevezéseikkel. Vacsora után helyi vonatkozású történekekkel szórakoztatta a még ébren lévőket, mert a kisebb gyerkőcök már korán elaludtak – most nem kellett őket noszogatni, mint otthon-, aminek reggel lett meg a következménye, mert igen korán megfújták az ébresztőt. A reggeli után Tanki rönkcsapda építését mutatta be, majd a gyerekek ügyességüket próbára téve üzembe helyezhették a berendezést . A foglalkozás végeztével Tanki elmagyarázta a gyerekeknek, hogyan kell a tábort elbontani, hogyan kell a lehető legkevesebb nyomot hagyni magunk után. A hétvége záróakkordjaként a gyerekek kikönyörögték, hogy utazhassanak Tanki platóján, ezzel zártuk a hétvégét.
A visszajelzések és a tapasztalatok alapján a résztvevők, mind a gyerkőcök, mind a kísérő felnőttek nagyon jól érezték magukat és sokat tanultak Tankitól. A búcsúzáskor már formálódott a következő hétvége témája.
Ezúton köszönjük Heim Tankrédnak, hogy a gyerekek számára emlékezetessé tette ezt a hétvégét és tanította őket.
Áy János
„I.Bozótmíves hétvége Tökön, Heim Tankrénd vezetésével”
A Kortárs Képzőművészetért 2004 Alapítvány és a Máltai Szeretetszolgálat által indított „Jövendő pályázat” finanszírozásában került megrendezése a május 07-09-i hétvégén az 1. Bozótmíves hétvége, Heim Tankréd – Tanki vezetésével.
A hétvége a borongós, szemetelő esős szombat reggel, egy elméleti előadással indult, amelyen Tanki ismertette egy prezentáció keretében, mivel fogunk foglalkozni az elkövetkezendő két napban. A program gyermekek számára szerveződött, a legidősebb gyerkőc 13, a legkisebb 7 éves volt. Tanki nagyon jó érzékkel éppen annyit magyarázott a srácoknak, amivel fent tudta tartani az érdeklődésüket, de nem terhelte őket túl sok információval. Az első pillanatok zavara után, az előadás interaktív módba ment át, a gyermekek lelkesedéssel vettek részt olyan bonyolult és fontos kérdések megoldásában, mint pl az ember vízszükségletének, illetve a tűz szükségességének kérdésköre.
A kb 1 órás prezentáció után elindultunk a Nyakasra, a táborhelyünkre. A megérkezés örömére megtartott tízórai szünet után a sátrak állítása kezdődött meg. A gyerkőcök megtanulták a helyszín megválasztásának különböző szempontjait, illetve a kiválasztott helyszín megtiszítását, ki-ki annak szükségességét is, mivel előbb állította fel a sátrát, így az alja igen szúrósra sikeredett. A sátrak felállítása után a ponyva menedékek több típusának építését mutatta be Tanki, majd a bemutató után, aki nem sátorban aludt elkészítette a saját menedékét.
Ebéd után elindultunk gyantás ágat – fatwoodot- keresni az erődbe, hogy a délelőtti prezentáció alapján a gyakorlatban is megtanuljanak tüzet gyújtani. Miután Tanki mindenkinek szerzett fatwoodot, bemutatta a tűzgyújtás alapjait, gyantás ág és szikravető segítségével. Ezután a kis csoportokra bomlott gyerekhad próbálkozott saját tűz meggyújtásával, ami Tanki szakszerű segítsége mellett mindenkinek sikerült is. Amit meggyúltak a tüzek a gyerekek azonnal nekiláttak az uzsonna elkészítésének, az rendelkezésre álló összes élelmiszerkészlet felhasználásával Sietniük kellett, mert az ég nagy dörgés mellett beborult és esni kezdett, de meg nem áztunk, köszönhetően Tanki tapasztalatának, mivel a közösségi tér fölé ponyvát feszítettünk ki, így szárazon maradtunk. Ekkor szembesült Tanki olyan körülménnyel, amit ő még pályafutása alatt nem látott, „fordított rendszerű emeletes tűzzel” , azaz a tűz volt alul, felette egy fedél, hogy ne ázzon meg . A srácok nagyon vigyáztak a tüzükre, így meghordták a fedelet falevéllel, így már a faluban is egyértelmű volt a szülők számára, hogy merre is táborozunk; csak a füstjeleket kellett követni.
