Ki mit csinál, ha a rossz az idő…….?

A minap felmerült a kérdés az alaptábor.hu Fórum Facebook-os csoportban, hogy ki mit csinál, ha a rossz, az esős időjárás beűzi a menedék/sátor/ponyva alá. Mivel üti el az időt. Jöttek a szokásos válaszok: Eszem-iszom-alszom, farigcsálok, elmélkedek, csomozást gyakorolok, stb. Ezek is jó elfoglatságok. 
Én azonban egy kicsit másfelől közelítem meg a dolgot. 
Sokan mondják, hogy nem mennek ki télen/nyáron/ősszel mert hideg van/nagyon meleg van/esős az idő, stb. Erről az a véleményem, hogy az embernek így is kevés lehetősége van kint lenni, ha ebből kizárunk egy évszakot, akkor a lehetőségeink negyedét, ha még egy évszakot akkor a felét elvesztegetjük. Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ilyen helyen élünk, ahol váltakoznak az évszakok, mindig újabb és újabb látni – átélni valóval szolgálnak, csodás körforgásban! Megunhatatlan!
Esős borongós, „trutyi” időben is lehet hasznosan tölteni az időt. Lehet ilyenkor is túrázni, menni, csak célszerűen kell öltözni. Tudom, nem éppen kellemes vagy lélekemelő ilyenkor kint lenni, de nagyszerűen edzi az embert. Fizikálisan is és ellenállóképességileg is. Mind tesben, mind lélekben. Igenis meg kell tapasztalni, gyakorolni kell, milyen bőrig ázni és úgy is boldogulni!
Anno, hivatásos vadászként ilyen időben is menni kellett, tenni a napi teendőket, etetni, vadásztatni. Nem számít milyen idő van! Aztán beültem a boltba, mindig fedett helyen, mindig jó melegben, és észrevettem magamon, hogy kezd idegen lenni a rossz idő. Nem szeretek kint lenni…és ekkor tudatosult bennem, hogy elkezdtem elpuhulni. Régen mit sem számított eső-hó, (az csak víz, had essen, ha esnie kell – ezt mondtam mindig). És újra elkezdtem esős időben is egyre többet menni. Akinek ilyen hobbija van, amit nem tornateremben, vagy fedett helyen játszanak, annak az időjárás csak egy tényező, amit be kell kalkulálni, de változtani rajta nem lehet. Idegeskedni is fölösleges rajta. 
Ilyenkor lehet igazi tapasztalatokat gyűjteni, mit – miért és hogyan kell csinálni. Pl. lehet valaki prímán gyújt tüzet verőfényes nyári napokon, de ilyenkor csak pislog, hogyan is kéne nekikezdeni. Kapok több ilyen privát üzenetet, hogyan gyújtottam tüzet minden este Télen a Kéken, mikor olyan rossz idő volt. Hát a válasz roppant egyszerű: nem csak akkor megyek ki, mikor minden ideális, hanem akkor is, amikor „trutyi” idő van. Mert csak „rossz” időben lehet felkészülni, begyakorolni a dolgokat – rossz idő esetére. 
Vagy hogyan lehet hamar gyorsan tábort verni úgy, hogy ne ázzon szét mindened, illetve tábort bontani esőben hasonlóképp. Mit milyen sorrendben csinálsz, stb. Ezt is csak esős időben lehet kitapasztalni, kellemes lágy tavaszi – nyári napokon nem. 
Hogyan szárítozol meg este, reggelre hogyan lesz száraz ruhád (adott esetben mennyi váltó ruhát vigyél, stb) Hiába néz meg számtalan videót a témában, hiába olvas jó cikkeket az ember fia, ha nem megy ki gyakorolni, fogalma sem lesz róla mivel jár ez.
Minél több időt tölt kint az ember ilyenkor, annál jobban kialakul benne az a szemlélet: mindegy milyen idő van, nem számít, teszem a dolgom!
Mi a bizonyíték erre? Pl. a Kék túrám során nagy könnyebbség volt, hogy az időjárás változékonysága és nem éppen kedvező volta miatt nem törtem meg.  Mindent megoldottam, hiszen „rutin feladatok” voltak, ilyen körülmények közt is!
Végezetül egy örök vicc:
Vadászat szempontjából kétféle időjárás létezik: vadászatra alkalmas és vadászatra KÜLÖNÖSEN alkalmas.  Ugyanez vonatkozik minden szabadtéri elfoglaltságra, amit kedvtelésből, szeretettel művel az ember!

II. Országos Bushcraft találkozó

Megint egy „olyan” hétvége. 
Pénteken-szombaton a II. Országos Bushcraft találkozón vettem részt, Neszmélyen, mint gyakorlati előadó. Több állomás közül, az enyémen egy-két csapda kioldó szerkezet összeállítását lehetett gyakorolni, míg másokon elsősegély bemutató, faragás, eszközhasználat volt a téma.
Vasárnap a TVOSE túravezető oktatói tanfolyam első gyakorlati közös túráján vettem részt. 
Szuper hétvége volt!
A fotókért köszönet Sipos Zolinak, Demeter Öcsinek, Csiszár Kornélnak, Simon Andrásnak.

Télen a Kéken: Útjelzők

Az út során elég sok téves, hibás, útjelző táblával találkoztam. Külön tanulmányt érdemelne. A vége felé már fotóztam is őket (sajnálom, hogy nem az elejétől). Az MTSz-hez számtalan bejelentés érkezett, érkezik erről. Rajta is vannak a probléma kezelésén, de mint mindenhez ehhez is idő kell. Eközben lelkes túrázók a maguk módján próbálják orvosolni a kérdést.
A rossz irányba mutató táblákon vagy megjelölik a helyes irányt filctollal, vagy nemes egyszerűséggel leszedik és a helyes irányba fordítva leteszik a földre.
Vagy ráírják a véleményüket…
Néhány fotót megosztok a „bakigyűjteményből”.

A kéktúra: Köszönet!

És, hogy kiknek köszönök mindent?
Legelsőnek Borsókámnak! Ha Ő nem ilyen kemény csaj, ez az egész nem is igen jöhetett volna létre. Beleegyezett, támogatott végig, otthon helytállt, miközben én „önmegvalósítottam”, és, ha úgy fordult, még a lelket is öntötte belém! 
Anyukámnak, hogy naponta csak 2X hívott, aztán kapcsolt, és hagyta, hogy én jelentkezzem, amikor idejét látom!  
Munkahelyemnek, a Trófea Kft-nek. Julika néninek és Mártinak! Hatalmas köszönet a rugalmas hozzáállásért! Kollégáimnak: Zsuzsának, Barbinak és Lacinak, hogy állták a sarat, amíg én tapostam.. 
Krisztinek a „Kék angyalnak” és párjának Robinak! A tanácsokat is, a szállást is, és nagyon-nagyon sok mindent!
Morrisnak a haza fuvart, a beszámolóim megosztását az „alaptábor”-ban, a beszélgetést a riportot, a szuper fotókat (nagyon elkaptad a pillanatokat!) meg mindent!
Tarrzan barátomnak a rendszeres érdeklődését, a weboldalam frissítését, az események követését!
Zoli nagybátyámnak és Gizike nénémnek. A krém szuper volt, talán az segítette a bokámat végig „egyben” tartani!
Helga barátnőmnek a szállást, a pazar ételeket, a szuper pihenő napot és a 10 évnyi barátságot!
Rosennek és Máténak a nem túl optimális időjárás ellenére a 2 napot! De jókat röhögtünk! Erőt adott, köszi srácok!
Öcskösnek, Nikinek és Félixnek a szállást a beszélgetést és természetesen a jelentős mennyiségű folyékony „B” vitamint! Meg sok-sok mindent!
Ákosnak és családjának a szállást, a pihenőnapot, a hatékony és kíméletlen felső légúti fertőzés elhárítást  A gerecsei „kíséretet”, és még sok dolgot, régről is!
Ádámnak a pilisi kíséretet, a távfelező „ünnepségen” a részvételt!  
Ősagárdi önkormányzatnak a szállást, a gondnok néninek a jóságát, hogy kimosta a gönceimet!
Nógrádsipeken a kocsmárosnak a nagyszerű tippet az éjszakázóhelyről! 
Az Ágasvári turistaháznak, Beának és Jánosnak a nagyszerű vacsorát, reggelit, a szállást, és a beszélgetést! Nagyon jól éreztem magam!
NLG Laci barátomnak a kalauzolást a Bükkben. Meg a wok-os cuccot!  Meg a beszélgetést, bár leginkább én beszéltem, ha nem felfelé másztunk!   (Laci kegyetlen, mert ő felfelé menet beszélt…akkor hagytam szóhoz jutni, mert a fülemen is levegőt vettem)
Az Aranykehely fogadónak, Lenci néninek, a lányoknak a kedvességet, jóságot, a finom ételeket a jó pihenőnapot. És a jeget a bokámra!
Az Aggteleki barlang látogató központban a hölgyek jóságát, hogy melegedhettem kicsit, és hogy rábeszéltek a jósvafői szállásra.
Árpinak és Gábornak a meglepetés vacsorát, a vadászházi elszállásolást, az egész „időutazást”! Nagyon fontos volt ez számomra!
Sysy barátomnak és párjának Erikának a…mindent! Nem is lehet egy-két szóban összefoglelni!
Tamásnak és Editnek a Koronás vad vendégházban a vacsorát, a beszélgetést, másnap a reggelit, és még sok sok mindent, évekre visszamenőleg!
Tibinek a szörpöt, a kolbászt és szalonnát, a beszélgetést, és neki is sok sok mindent, kölökkoromtól kezdve!
Juhász Ákos barátomnak a megosztásokat az ő oldalaikon, az időnként küldött „élsz még? vagy mi van?” üzenetekért! 
Mindannyiótoknak köszönöm a BARÁTSÁGOT, amire ismét megerősítő pecsét került! Hálás vagyok nektek, értetek!
Köszönöm szépen azoknak az önkénteseknek, akik karban és életben tartják a KÉKet! Hatalmas munka, és nagyon sok embernek életre szóló élményt ad!
És köszönöm mindenkinek aki követte az eseményeket, a jó szókat, a pozitív energiákat! A hozzászólásokat, a biztatásokat az üzeneteket! Nagyon sokat tud ám jelenteni az ilyen! 
Végezetül köszönöm azoknak is, akik nem annyira örültek ennek, illetve nem feltétlen szerették volna, hogy sikerüljön! Volt, hogy az adta meg a szükséges plusz erőt a végső tartalékokból, hogy arra gondoltam: megcsinálom csakazértis! Aztán fogak összeszorít és menet tovább, bármi történjék is! 
Szóval: KÖSZÖNÖM SZÉPEN MINDENKINEK!